“Katyusha, érted, a család az első. Yuliát nevezzük ki az osztály vezetőjének, te pedig a jobbkeze, helyettese leszel. Ne aggódj a fizetésed miatt, az ugyanaz marad.”
Igor Valerijevics gyengéd, majdnem apai hangon beszélt, miközben óvatosan keverte a cukrot egy porcelánpohárba. Tágas irodája drága parfüm és frissen főzött kávé illatát árasztotta, de Katya hirtelen úgy érezte, nem kap levegőt.
A rendezőre meredt, próbálta feldolgozni szavai mögötti jelentést.
Három évvel ezelőtt, amikor a TechStroySnab először megnyitotta ipari berendezések részlegét, Igor Valerjevics felvette őt egyszerű vezetőnek. Akkoriban az irodájuk üres volt, csak két régi számítógéppel és egy hideg névjegyzékkel volt felszerelve, amitől majdnem sírni tudott. Katya gyakorlatilag a munkahelyén élt. Ő maga talált beszállítókat, intézte a logisztikát, és teljesen maga vett fel embereket.
Három év alatt az értékesítési osztály tizenkét főre nőtt. A vállalat nyereségének közel hetven százalékát hozták be.
Katya ismerte minden ügyfelet név szerint, emlékezett a gyerekeik születésnapjára, és csukott szemmel is ki tudta számolni a kedvezményes mátrixokat bármilyen üzlethez. Osztályvezetői pozícióját izzadsággal, idegességgel és több száz túlórával szerezte meg.
Most pedig azt akarták, hogy legyen “asszisztens”.
“Igor Valerjevics,” Katya erőltette a hangját nyugodt maradni, “Yulia huszonhárom éves. Csak egy hónapja fejezte be az egyetemet. Soha nem dolgozott egyetlen napot sem B2B értékesítésben. Hogyan kellene vezetnie az osztályt?”
A rendező lekezelően mosolygott, és félretette a kanalat.
“Katya, okos nő vagy. Menedzsment diplomája van, friss szemlélete és ambíciója. Szüksége van egy kiindulópontra. És ott leszel. Tanácsot adsz, irányítasz, támogatsz, amikor szükséges. Te vagy a gerincünk! Ugyanazt a munkát fogod folytatni – ő csak aláírja a papírokat. Na gyerünk, tényleg zavar téged? Gondolj rá úgy, mint egy gyakornok mentorálására.”
Katya nem szólt semmit.
Belül éles, csípős igazságtalanság érzése öntötte el.
“Értem, hogy ez talán nem kellemes neked,” Igor Valerjevics hangja kissé határozottabbá vált, “de ez az én dolgom. És ő az én lányom. Azt akarom, hogy bekapcsolódjon a családi cégünkbe. Kire számíthatok még, hogy segítsen neki, ha nem rád? Te is közénk tartozol. Sok mindenen mentünk keresztül együtt.”
Az a mondat – “te közénk tartozol” – mindig működött. Katya sóhajtott. Egy olyan csapatot vezetett, amiért ő felelt. Olegnek volt jelzáloghitele, Marinának két gyereke volt, Dasha pedig éppen nagy üzleteket kezdett kötni. Ha most kisétálna, mi történne velük?
“Rendben,” mondta Katya halkan. “Segítek neki beilleszkedni.”
“Ez a hozzáállás!” A rendező ragyogott. “Tudtam, hogy számíthatok rád. Hétfőn bemutatom őt a csapatnak.”
Aznap este otthon Katya elmesélte a férjének a beszélgetést, miközben gondolatlanul zöldségeket aprított salátához. Andrey hallgatta, az ajtófélfának dőlve, ráncolta a homlokát.
“Katya, komolyan mondod?” kérdezte, karba tett kézzel. “Beleegyeztél, hogy a főnök lányának bébiszittere leszel abban az osztályban, amit a semmiből építettél fel?”
“Mit kellett volna tennem?” Katya csattant fel, és frusztráltan a vágódeszkára dobta a kést a vágódeszkára. “Csak elmenni? Elhagyni a csapatot? Igor Valerijevics azt mondta, hogy a fizetésem változatlan marad. Lényegében továbbra is én leszek a főnök, de Yulia csak a címet kapja. Hadd játssza a főnököt – nem érdekel. A legfontosabb, hogy ne akadályozza a munkát.”
“Útban lesz,” válaszolta Andrey nyugodtan. “Azok, akik csak kapnak egy pozíciót, sosem ülnek csendben. Bizonyítaniuk kell az értéküket. Valaki másnak építesz trónt, Katya. És te leszel az, aki leporolod.”
“Túlozol,” intett neki, bár mélyen belül tudta, hogy a férjének igaza van.
Hétfőn Yulia pont tizenegykor érkezett az irodába. Hibátlan fehér nadrágkosztümöt viselt, egy drága kávézóból származó csészét vitt magával, és a legújabb modell tabletet tartotta a kezében.
Igor Valerijevics összehívta a tanszéket a tárgyalóban.
“Kollégák, szeretném bemutatni önöknek Julija Igorevnát – az új menedzserüket. Modern menedzsment technikákat fog behozni a munkánkba. Jekatyerina Szergejevna helyettessé válik, és segíti Julija Igorevnát a beilleszkedés során.”
Nehéz csend telepedett a tárgyalóra. Oleg, a minisztérium fő tárgyalója, jelentőségteljes pillantást vetett Katyára, és felhúzta a szemöldökét. Marina lesütötte a tekintetét.






