Tizedik rész: Hetven
Duane elmente után elmentem a termosztáthoz.
A régi kör Honeywell. A hüvelykkujjam a kis nyílra.
Hetvenre tettem.

A kazán beakadt.
Hallottam, hogy kattan a pincében. Aztán egy szünet. Aztán egy halk puffanás, amikor a tűzőlap meggyulladt.

Éreztem a padlón keresztül. A csizmám talpán keresztül. Az egész ház mintha belélegzett volna.
Aztán bekapcsolt a ventilátor, és meleg levegő áramlott ki a padlón lévő regiszterekből. Por, régi fém illatát és gyerekkorom minden telet.

Anya apa foteljében ült. Még mindig kabátjában és kalapjában.
Ő is hallotta. Behunyta a szemét.

Egy órával később a ház hatvannyolc fokot kapott.
Az ablakokon lévő fagy apró folyókká olvadt, amelyek lefolytak az üvegen.

Anya felállt a fotelről.
Lassan. A térdei rossz. Fogta a szék karját.

Levette a kötött kesztyűjét. Letette őket az oldalasztalra.
Levette a piros-zöld kalapját. Fehér haja lapos és statikus volt alatta. A kezével simította.

Aztán kigombolta a barna kabátját.
Kihúzta a cipzárt.

Átsétált a nappalin. A konyhába. A hátsó ajtó melletti kampók sorához.
A kabátot a kampóra akasztotta.

Hosszú pillanatig állt ott, kezével rajta.
“Elfelejtettem,” mondta halkan, “milyen érzés ez.”