Nem volt drámai kijelentés, nem volt ígéret arról, mit fog a jövő tartalmazni, és nem volt szükség döntésre mások számára.

Vivien megfogta a kezét.

A teherautóból Molly egy pillanatig figyelte őket.

Aztán kinyitotta az ajtót, lemászott, és feléjük indult.

A két felnőtt közé lépett.

Egy gyerek könnyed bizonyosságával, aki tudta, hol akar állni, megfogta Blake szabad kezét, és Vivienéhez nyúlt.

Egy ideig hárman az út szélén maradtak, nézve, ahogy a napfény szétterjed a mezőkre.

Egy Montgomery megyei járőrautó közeledett az ellenkező irányból.

Boyd Kincaid ült a volánban.

Azonnal felismerte a zöld pickupot.

Ahogy elhaladt, két ujját felemelte üdvözlésképen, és egyszer villantott a lámpáival.

Ezután folytatta az autópályát.

Nem volt ok abbahagyni.

Tudta, ki Blake Connors.

Tudta, mi történt azon az úton.

És megértette, hogy a pickup mellett álló férfi már nem egyedül viseli a nyomozás terhét.

Három hónappal korábban negyven rendőrautó vette körül Blake-et ugyanazon az autópályaszakaszon, és csak egy férfi, aki a helyszínre érkezett, ismerte fel őt.

Most az út mindkét irányban nyitva állt.

Blake Vivien és Molly mellett állt, kezeik összefonódtak a csendes reggeli fényben.

Abban a pillanatban nem maradt már olyan kérdés, amire választ kellett volna.

Addig maradtak, amíg a nap fel nem kelt a mezők fölött.

Aztán hárman együtt fordultak vissza a pickup felé.