Nem volt drámai kijelentés, nem volt ígéret arról, mit fog a jövő tartalmazni, és nem volt szükség döntésre mások számára.
Vivien megfogta a kezét.
A teherautóból Molly egy pillanatig figyelte őket.
Aztán kinyitotta az ajtót, lemászott, és feléjük indult.
A két felnőtt közé lépett.
Egy gyerek könnyed bizonyosságával, aki tudta, hol akar állni, megfogta Blake szabad kezét, és Vivienéhez nyúlt.
Egy ideig hárman az út szélén maradtak, nézve, ahogy a napfény szétterjed a mezőkre.
Egy Montgomery megyei járőrautó közeledett az ellenkező irányból.
Boyd Kincaid ült a volánban.
Azonnal felismerte a zöld pickupot.
Ahogy elhaladt, két ujját felemelte üdvözlésképen, és egyszer villantott a lámpáival.
Ezután folytatta az autópályát.
Nem volt ok abbahagyni.
Tudta, ki Blake Connors.
Tudta, mi történt azon az úton.
És megértette, hogy a pickup mellett álló férfi már nem egyedül viseli a nyomozás terhét.
Három hónappal korábban negyven rendőrautó vette körül Blake-et ugyanazon az autópályaszakaszon, és csak egy férfi, aki a helyszínre érkezett, ismerte fel őt.
Most az út mindkét irányban nyitva állt.
Blake Vivien és Molly mellett állt, kezeik összefonódtak a csendes reggeli fényben.
Abban a pillanatban nem maradt már olyan kérdés, amire választ kellett volna.
Addig maradtak, amíg a nap fel nem kelt a mezők fölött.
Aztán hárman együtt fordultak vissza a pickup felé.






