Blake még nem tudta bizonyítani Eaggan és Grady Stoker kapcsolatát.
Óvatos volt, hogy ne feltételezzen többet a bizonyítékok alá vetettek.
A jegyzetfüzete éppen azért volt hasznos, mert megkülönböztette, amit tudott, attól, amit gyanított.
Egy éjszaka, egy másik tranzakció felvétele után, rövid emlékeztetőt írt az alakok alá: a bizonyíték hiánya nem bizonyíték a hiányra.
Becsukta a jegyzetfüzetet, és csendben ült a volán mögé.
A házban Molly hálószobai lámpája kialudt.
Blake még egy percet várt, majd bement.
Míg Blake a karbantartó oldalról dolgozott, Pearl Dunlap ugyanezt a problémát más irányból közelítette meg.
Pearl huszonöt évet töltött Kate Fejlesztő Csoportjánál. Látta, ahogy a cég növekedése ingatlanvásárlások, nehéz építési szezonok és vezetésváltások révén történt.
Jobban értette a fájlrendszert, mint sok alkalmazott a saját osztályát.
Amikor az éves biztosítási újratanúsítás megkövetelte a régebbi beszállítói nyilvántartások digitalizálását, Pearl néhány héttel a tervezett időpontok előtt kezdte átnézni az archívumot.
Jobban szerette problémákat keresni, amíg még volt idő megoldani őket.
Egy kedd délután megnyitott egy mappát, amelynek címe Egyéb tanácsadás.
Benne egy megállapodás volt, amelyen Harold Kates aláírása volt.
Azonnal felismerte a kézírását. Harold mindig apró, szándékos vonásokkal írta alá fontos dokumentumokat.
Aztán meglátta a tanácsadó nevét.
Blake T. Connors.
A dokumentum azonosította, hogy korábban a Szövetségi Nyomozó Hivatal Délkeleti Pénzügyi Bűncselekmények Munkacsoportjának felügyelő különleges ügynöke volt.
Pearl újra elolvasta.
Feladata belső pénzügyi értékelés és felügyelet volt. A riporter vonala közvetlenül Haroldhoz vezetett. Az óradíj tizenhat dollár volt. Napi menetrendje 3:15-kor ért véget.
Egy titoktartási utasítás kimondta, hogy a megállapodást nem szabad hagyományos személyzeti nyilvántartásokkal együtt benyújtani.
Pearl egy pillanatig mozdulatlanul ült.
Aznap reggel látta, ahogy Blake térdel egy eldugult szolgáltató lefolyó mellett, felhajtott ingujjal.
Semmi sem utalt a helyszínről, hogy tapasztalt szövetségi nyomozó lenne.
Kinyomtatta a megállapodást, és közvetlenül Curtis Bealnek vitte.
Curtis egyedül volt az irodájában, amikor megérkezett.
“Láttad ezt?” kérdezte.
Elolvasta az első oldalt.
A meglepetés hiánya azt árulta neki, hogy már tudja.
“Harold Blake-et hozta be, miután a felesége meghalt,” mondta Curtis.
Pearl becsukta az iroda ajtaját.
“Hogy kivizsgáljuk a céget?”
“Harold gyanította, hogy valaki pénzt vesz el. Nem tudta bizonyítani.”
Curtis óvatosan letette az egyezséget az asztalára.
“Olyan embert akart, aki a számok alá néz anélkül, hogy mindenki ideges lenne.”
Pearl a folyosó felé pillantott.
“Vivien tudja?”
“Nem.”
“Nem kellene?”
Curtis egy pillanatot megállt, mielőtt válaszolt.
“Ha Grady rájön, mit csinál Blake, mielőtt elegendő bizonyítékunk lenne, minden, amit összegyűjtött, veszélybe kerülhet.”
Egyenesen ránézett.
“Ez nem hagyja el az irodát.”
Pearl bólintott, bár Vivien elől való titkolás zavarta.
Elég sokáig dolgozott Haroldnak ahhoz, hogy megértse, miért akarta megvédeni a lányát egy befejezetlen nyomozástól.
Kevésbé volt biztos abban, hogy a halála után folytatni a hallgatást helyes döntés volt.
Egyelőre tiszteletben tartotta Curtis figyelmeztetését.
De nem hagyta abba a munkát.
Elkezdte összehasonlítani a cég karbantartási nyilvántartásait a gyanús beszállítói számlákkal, hazaviszve másolatokat, ahelyett, hogy irodai számítógépeken végezte volna az ellenőrzést.
Az ellentmondások nyilvánvalóvá váltak, amikor tudta, hol keresse.
Több számla szerint külső vállalkozók végeztek olyan javításokat, amelyeket Blake már befejezettnek jegyezett be.
A dátumok közel voltak.
A leírások egyeztek.
A megfelelő cég munkamegrendelései szerint a munkákat maga Blake végezte el.
Ugyanezt a munkát kétszer is számlázták, egyszer a szokásos karbantartási műveleten, egyszer pedig egy beszállítói számlán keresztül.
Csakhogy Blake nem kapott plusz fizetést.
Valaki számlát számlázott a cégnek azért a munkáért, amit a szokásos munkája részeként végzett.
Pearl a dokumentumokat a konyhaasztalára terítette, és sorról sorra hasonlította össze őket.
Újra megtalálta a mintát.
És még egyszer.
Amikor végre hátradőlt, a konyha elsötétült körülötte.
Olyan bizonyítékokat nézett, amelyek többre utaltak a helytelen könyvelésnél.
Valaki, aki hozzáfér Blake karbantartási tevékenységéhez, úgy tűnt, hogy a befejezett belső munkákat használja csalárd külső számlák támogatására.
Ez megkövetelte a beosztásuk és a cég fizetési eljárásainak ismereteit.
Pearl azonnal Gradyre gondolt.
El akarta mondani Viviennek.
Curtis másnap reggel megállította őt a lift előtt.
“Még nem,” mondta, amikor elmagyarázta, mit talált.
“Ő vezeti az apja cégét. Megérdemli, hogy tudja.”
“Igen. De megérdemli azt is, hogy nem omlik szét abban a pillanatban, amikor Grady kihívja.”
Pearl a mappát a mellkasához szorította.
Curtis érve gyakorlati volt, és utálta, mennyire értelme volt.
Visszatért az asztalához, és folytatta a nyomozást.
Otthon külön mappát indított, és annak gerincét Régi receptek címkével tüntette fel.
Ez az a fajta dosszié, amit senki sem gondolna rá, hogy megnézze a konyhai polcon.
Benne voltak karbantartási naplók, számlamásolatok, kézzel írt összehasonlítások és jegyzetek a fizetési jóváhagyásokról.
A következő napokban Pearl egyre inkább meggyőződött arról, hogy Blake csendes munkája és pénzügyi felülvizsgálata ugyanazt a tervet tárja fel.
Egyik nyomozó sem tudta, mennyit talált a másik.
És egyikük sem rendelkezett minden szükséges darabkal, ami bizonyította volna az ügyet.
Vivien kezdte észrevenni a körülötte lévő változásokat, bár nem tudta azonosítani az okukat.
Egy délután elhaladt Blake karbantartó irodája mellett, és egy technikai rajzot talált az asztalán.
Felismerte a szerkezeti számításokat és egy profi bélyeget az egyik sarokban.
Blake összehajtotta a papírt, mielőtt közelebbről elolvashatta volna.






