Daniel azzal kezdte, hogy összehasonlította a C melléklet archivált változatait.
Egy korábbi vázlat biztosította Kuramoto számára a meghatározott kalibrációs adatokat a garanciaidő időtartamára.
A jogokat az idő korlátozta.
A későbbi japán változat szélesebb körű nyelvet használt, amely lehetővé tette a karbantartás és fejlesztés folytatását.
Az angol összefoglalót nem módosították, hogy tükrözze ezt a módosítást.
Daniel a két változatot egymás mellé helyezte.
“A technikai terület megváltozott,” mondta. “Az angol leírás nem így volt.”
Graham közelebb hajolt.
“Lehet, hogy véletlen?”
“Lehetséges. Meg kell határoznunk, mit terveztek az egyes pártok.”
Daniel átnézte az engedélyezési nyilvántartásokat.
Az anyagi módosítást október 9-én elismerték.
Három ember kapta meg az értesítést.
Az egyik Evelyn Prescott volt.
Az elismerése feljegyezte a rendszerben.
Daniel ezután megnyitotta az utolsó aláírás kockázati összefoglalót, amelyet tizenegy nappal később szállítottak át Victoria-nak.
Kijelentette, hogy a kétnyelvű eltérések megoldódott, és nem maradtak meg anyagi kérdések.
Graham a dokumentumokat bámulta.
“Tudott a változásról.”
“Értesítették,” javította ki Daniel. “Az, hogy megértette-e a következményeket, az már más kérdés.”
“Ez azt jelenti, hogy Kuramoto megpróbálta elvenni a technológiánkat?”
“Nem feltétlenül.”
Daniel elmagyarázta, hogy egy kereskedelmi partnernek ésszerűen megkövetelheti a műszaki dokumentációhoz való hozzáférést a speciális berendezések karbantartásához és folyamatos fejlesztéséhez.
Ilyen jogokat jogszerűen lehetett tárgyalni.
A probléma az volt, hogy Ashborne angol nyelvű leírása szűkebb elrendezést mutatott, mint a japán műszaki függelék.
Ha a felek úgy írták alá, hogy ezt a különbséget megoldották, mindketten azt hihetnék, hogy valami másban is megállapodtak.
Daniel most már megerősíthetett egy lényeges tényt.
Nolan fordítása pontos volt.
A nyelvi eltérés valós volt.
És mivel a japán szöveg szabályozta ennek a függeléknek az értelmezését, a tágabb megfogalmazás jelentős következményekkel járhat.
Azonnal beszélniük kellett Victoria-val.
Az aláírás tíz órára volt kitűzve.
Daniel és Graham megtalálták őt az irodájában.
Alig aludt, és az íróasztala tele volt szerződésfájlokkal, jelentésekkel és kézzel írt jegyzetekkel.
Daniel bemutatta a javítási történetet.
Elmagyarázta a régi nyelvet, az új nyelvet, Evelyn elismerését és az azt követő kockázati összefoglalót.
Victoria tanulmányozta a dokumentumokat.
Emlékezett arra a délutánra, amikor Evelyn biztosította, hogy a fordítási kérdések rendeződtek.
Emlékezett, mennyire megkönnyebbült.
Evelyn évekig mellette volt a nehéz döntések során, beleértve az apja temetését és a nehéz beszélgetéseket az igazgatótanácstal.
Victoria az ő ítélőképességén támaszkodott.
Most már megértette, hogy a kapott bizalom nem áll alátámasztva a felülvizsgálati jegyzőkönyvekből.
A naptár felé nézett.
Közeledett az aláírási ceremónia.
“Hívj össze egy értekezletet,” mondta.
Graham habozott.
“Az aláírás tízkor lesz.”
Victoria becsukta a mappát.
“Nincs aláírás.”
A vezetők aznap reggel gyűltek össze a harmincegyedik emeleti tárgyalóban.
Daniel Brooks mutatta be az eredményeket.
Nem túlozta a kérdést, és nem vádolt meg senkit szándékos visszaéléssel.
Elmagyarázta, hogy a japán nyelvű műszaki kiegészítő továbbra is jogot adhat Kuramotonak a saját fejlesztésű kalibrációs adatok és folyamatdokumentáció használatára a partnerség lezárása után.
Ez nem jelentette azt, hogy Ashborne átruházta a technológia tulajdonjogát.
Ez azt jelentette, hogy a jogok szélesebb és hosszabb ideig tartóak lehetnek, mint ahogy Ashborne vezetése értette.
A különbség számított.
Egy vállalat megtarthatja értékes műszaki információk tulajdonjogát, miközben egy másik félnek engedélyt adhatott arra, hogy azokat olyan módon használja, ami a jövőbeli kereskedelmi lehetőségeket befolyásolja.
A megállapodásnak világosan meg kellett határoznia ezeket a jogosultságokat.
Mivel a japán szöveg szabályozta a C melléklet értelmezését, a változatlan angol összefoglaló nem volt megfelelő védelem.
Victoria hallgatott.
Amikor Daniel befejezte, Evelyn felé fordult.
“Megkaptad az október 9-i értesítést?”
Evelyn mély levegőt vett.
“Igen.”
“Értette, hogy a technikai jogok hatóköre megváltozott?”
“Úgy tudtam, hogy a távcső már módosított.”
“Akkor miért mondta a végső jelentés, hogy a különbségek megoldottak?”
Evelyn elmagyarázta, hogy a további karbantartási jogokat kereskedelmileg ésszerűnek tartotta.
Kuramoto felszerelése évekig technikai támogatásra volt szükség, és úgy hitte, a probléma az aláírás után kezelhető anélkül, hogy veszélyeztetné a határidőt.
Victoria lenézett a jóváhagyási nyilvántartásokra.
“Azt tervezted, hogy megoldod, miután elköteleztük magunkat.”
“Úgy hittem, kezelhető kockázat.”
“De azt mondtad, minden megoldódott.”
Evelyn nyugalmát kezdett gyengülni.
Azt mondta, próbálta megvédeni az üzletet. Tudta, hogy az igazgatótanács szorosan figyeli Victoria-t, és hogy egy újabb késés ronthatná a vezetésébe vetett bizalmat.
Victoria megszakítás nélkül hallgatott.
Aztán egy nehezebb kérdést tett fel.
“Védted az üzletet, vagy a már jóváhagyott munkát?”
Evelyn a mappájára nézett.
Először jött a válasza lassan.
“Mindkettő.”
Senki sem szólt.
Victoria engedélyezte, hogy a beismerés rendeződjön.
Folytathatta volna a vitát. Akár Evelyn döntéseire is koncentrálhatott volna, és az egész kudarcot jogi osztály problémájának nevezhette volna.
De Nolan figyelmeztetését is elutasította.
Hagyta, hogy a bizonytalanságtól való félelme felülírja a felelősségét, hogy megértse a megállapodást.
“Felfüggesztjük az ügyletet,” mondta.
Felmentette Evelynt az ügylet jóváhagyási jogától, amíg felülvizsgálat alatt áll, és utasította Grahamet, hogy teljes körű tájékoztatást adjon az audit bizottságnak.
Ezután kért egy beszélgetést Kuramoto fő tárgyalójával.
A hívást fordítási támogatással szervezték meg.
Tanabe úr, a japán delegáció vezetője, udvarias és közvetlen volt.
A cége továbbra is hozzáférést akart bizonyos kalibrációs adatokhoz és műszaki dokumentációhoz.






