Nolan áthajtott a korai chicagói alkonyaton, hátrahagyva az üvegtornyot.

Otthon a konyha pirítós és enyhén megégett sajt illata volt.

Maya várt, ceruzával a füle mögé tette, és egy történetet, amit el akart mesélni neki a napjáról.

Nolan letette a kulcsait és hallgatta.

Nem tért vissza régi életébe.

Talált módot, hogy azt használja, amit tudott, anélkül, hogy feláldozná az okot, amiért elhagyta.

És amikor a lánya beszélni kezdett, nem volt sehová mennie.