Nolan áthajtott a korai chicagói alkonyaton, hátrahagyva az üvegtornyot.
Otthon a konyha pirítós és enyhén megégett sajt illata volt.
Maya várt, ceruzával a füle mögé tette, és egy történetet, amit el akart mesélni neki a napjáról.
Nolan letette a kulcsait és hallgatta.
Nem tért vissza régi életébe.
Talált módot, hogy azt használja, amit tudott, anélkül, hogy feláldozná az okot, amiért elhagyta.
És amikor a lánya beszélni kezdett, nem volt sehová mennie.






