Kuramoto szemszögéből ez a hozzáférés fontos volt, mert a berendezéseket jóval a szállítás után karbantartásra és folyamatos fejlesztésre szorultak.
Úgy tudta, hogy ezek a jogok a tárgyalásos kereskedelmi megállapodás részei.
Meglepődve tapasztalta, hogy az angol összefoglaló szűkebb kötelezettséget ír le.
Victoria elmagyarázta Ashborne megértését.
Tanabe úr nem vetette el a véleményt.
Ha a felek eltérő elvárásai voltak, akkor a megállapodást aláírás előtt tisztázniuk kellene.
Csapata hajlandó volt szűkebb témáról beszélni, feltéve, hogy mindkét fél őszintén elmagyarázza a követelményeit.
A beszélgetés körülbelül negyven percig tartott.
Amikor véget ért, Victoria továbbra is ült.
A hét nagy részét azzal töltötte, hogy a nézeteltérést fenyegetésként képzelte el az üzletre.
Most már látta, hogy ez egy olyan probléma, amit egy őszinte beszélgetéssel lehetett volna megoldani a határidő előtt.
Kuramotot nem kellett ellenfélként ábrázolni.
Nolannak sem kellett úgy kezelni.
Két cég eltérő feltételezésekkel közelített meg egy bonyolult megállapodást.
Belső folyamataik nem tudták feltárni a különbséget a végső aláírás előtt.
És aki észrevette, egy alkalmazott volt, akit nyilvánosan megalázott.
Victoria Nolan jegyzetfüzete gondolt.
Nem tartalmazott bonyolult terv, titkos befolyás vagy elismerés iránti igény.
Tartalmazta a szállítmánykódokat, oldalhivatkozásokat, megfigyeléseket és gondos minősítéseket.
Elvégezte a munkáját.
Aztán megszólalt, mert a probléma túl fontos volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk.
Graham felé fordult.
“Hol van Mr. Whitaker?”
“Otthon, gondolom. Felfüggesztetted őt.”
“Add ide a számát. Én hívom magam.”
Nolan a Chicago északi részén lévő lakásának konyhájában volt, amikor megcsörgött a telefon.
Maya otthon volt egy hidegrel, takaróba burkolózva az asztalnál, miközben ő levest melegített.
A hívóazonosító Ashborne Dynamics-t mutatta.
Egy pillanatra fontolgatta, hogy hagyja-e a hívást válasz nélkül hagyni.
“Apa?” kérdezte Maya.
“Mindjárt jövök.”
Belépett a folyosóra.
“Whitaker.”
“Mr. Whitaker, ő Victoria Ashborne.”
A falnak dőlt.
“Azért hívom, mert szeretném, ha visszamennél az épületbe.”
Nolan nem szólt semmit.
“Nem kell megdorgásra,” folytatta. “Hogy meghallják.”
Figyelt.
“Az aláírást elhalasztották. Daniel Brooks, független ügyvéd, megerősítette a fordításodat. Tartozom neked egy közvetlen beszélgetéssel, és inkább személyesen beszélnék.”
Nolan a konyha felé pillantott.
“A lányom otthoni beteg. Meg kell szerveznem valakit, aki nála maradjon.”
“Természetesen. Gyere, amikor tudsz.”
Átgondolta a kérést.
“Egy órakor.”
“Köszönöm, Mr. Whitaker.”
A hívás véget ért.
Nolan még egy pillanatig a folyosón maradt.
Aztán visszatért a konyhába.
Maya felnézett a leveséből.
“Ez munka volt?”
“Igen.”
“Visszamész?”
“Egy megbeszélésre.”
Tanulmányozta őt.
“Ez jó?”
Nolan átgondolta a válaszát.
“Azt hiszem, lehet.”
Nem sokkal az egyik után visszatért a harmincegyedik emeletre, ugyanazzal a szürke munkakabátban.
A megviselt jegyzetfüzete a karja alatt volt bedugva.
A tárgyaló nagyjából úgy nézett ki, mint az előző összecsapásban, de a légkör megváltozott.
Graham Ellis az asztal széléhez ült.
Daniel Brooks is jelen volt.
Egy humánerőforrás-képviselő tartott egy mappát.
Victoria az asztal fején állt.
Nem volt vezetői közönség, aki Nolan ruháján vagy a munkaköri címen nevetett volna.
Victoria közvetlenül szólította meg.
“Mr. Whitaker, visszavonom a felfüggesztését.”
Nolan állva maradt.
“Azt is rögzítem, mindenki előtt, hogy a te viselkedésed a találkozón megfelelő volt, az én válaszom pedig nem.”
Pislogott.
folytatta Victoria.
“Gúnyoltam téged, mert úgy döntöttem, hogy a pozíciód kevésbé értékessé teszi az ítélőképességedet. Ez rossz volt.”
Nem próbálta enyhíteni a beismerést.
“A figyelmeztetésed egy olyan eltérést tárt fel, amely komolyan befolyásolhatta volna egy 180 millió dolláros megállapodást. Ahelyett, hogy hallgattam volna, megszégyenítettem, majd megbüntettem, mert nem írtad alá egy olyan nyilatkozatot, ami túlmutatott azon, amit ellenőrizni tudtál.”
Nolan szó nélkül nézett rá.
“A döntés a felelőssége az enyém,” mondta.
Elmagyarázta, hogy Evelynt eltávolították a jóváhagyási jogkörből a tranzakció kapcsán, amíg a módosítások kezelését felülvizsgálták.
Victoria a bizottságnak felelne a szélesebb körű folyamathibáért.
“Értékelem, hogy ezt mondod,” válaszolta Nolan.
Victoria bólintott a humánerőforrás-képviselő felé.
“Van még több.”
A képviselő egy mappát tett az asztalra.
Victoria elmagyarázta, hogy Kuramoto beleegyezett a technikai melléklet újratárgyalásába.
A módosított megállapodás korlátozná az adathasználati jogokat meghatározott időszakokra és célokra, világos megszüntetési rendelkezésekkel.
A végleges dokumentumok jóváhagyása előtt független, kétnyelvű jogi felülvizsgálatra lenne szükség.
Daniel tanácsot adna a folyamatban.
Nolan figyelmesen hallgatott.
“Ez jó megoldás.”
Victoria egy pillanatig figyelte őt.
Aztán ajánlatot tett.
Azt szerette volna, ha a nemzetközi műveleti kockázati funkcióhoz vezető vizsgáztatóként csatlakozzon.
A pozíció magában foglalja a műszaki és kereskedelmi ellentmondások felülvizsgálatát a minisztériumok között, valamint a jelentős aggályok közvetlen jelentését az audit bizottságnak.
Fizetéssel járna, amely tükrözi a szükséges felelősséget és szakértelmet.
Azt is tervezte, hogy csapatot biztosítson neki.
Nolan lenézett a mappára.
Néhány nappal korábban a felszerelés ládáit ellenőrizte, és a délutánját Maya iskolai naprendje szerint tervezte.
Most a vezérigazgató olyan pozíciót ajánlott neki, amely hasonlított a szándékosan elhagyott szakmai munkára.
Victoria úgy tűnt, megértette a habozását.
“Ez egy ajánlat,” mondta. “Nem parancs.”
Nolan megnyitotta a mappát, és megnézte a javasolt felelősségeket.
“Szükségem lenne néhány feltételre.”
“Nevezd meg őket.”
“Kiszámítható menetrend. Iskolai napokon négy harmincra kell befejeznem.”
Victoria bólintott.
“Előzetes értesítés nélkül nem utazhatunk.”
“Egyetértek.”
“Írásos hatáskör. Nem akarok olyan helyzetbe kerülni, ahol problémát látok, és senki sem tudja, hogy jogom van-e felvetni azt.”
“Ezt meg tudjuk határozni.”
Nolan megállt.






