Amikor azt mondta neki, hogy több időre van szüksége, egyszerűen leült és várt.
“Köszönöm,” mondta.
Aztán ránézett a kártyára.
“És még mindig tartozol nekem az érdeklődés miatt a gyerekkori befektetésért.”
Adrien nevetett.
“Tizenöt éve követed ezt?”
“Kiváló anyagi fegyelmem van.”
“Egyszer három egymást követő napban elfelejtetted az ebédpénzed.”
“Ezért volt szükségem befektetőre.”
Együtt nevettek.
Ez egy apró csere volt, de ez volt az első alkalom a találkozásuk óta, hogy a köztük lévő távolság könnyűnek tűnt.
A következő hetekben Natalie és Adrien a projekt hivatalos csatornáin keresztül kommunikáltak.
Először Celiának mutatta be a koncepciókat, beépítette a belső visszajelzéseket, és megvitatta az elfogadott módosításokat az ügyfélcsapattal.
Adrien nem hívta késő este, és nem kerülte meg a menedzserét, hogy privát tanácsot adjon.
Amikor a gyártás aggályokat emelt Natalie mozgatható medál-csatlakozásával kapcsolatban, egy másik tervező javasolta, hogy rögzített beállítással cseréljék le.
Natalie mindkét prototípust elvitte a találkozóra.
Bemutatta, hogyan fordul a rögzített verzió viselés közben, elrejtve a gravírozott vonalakat a fény elől.
A beszélgetés fél órán át tartott.
Végül Celia megkérdezte Adrient, hogy mi a választása.
“Meg tudom mondani, melyiket szeretem,” mondta. “De ez nem helyettesíti a produkció értékelését. Natalie azonosított egy problémát, és hozott egy tesztet. Hagyja, hogy befejezze a javítást, aztán döntsön az eredményből.”
Natalie utána utolérte őt a folyosón.
“Támogathattad volna a tervemet.”
“Támogathattalak volna,” válaszolta. “De ez nem bizonyította volna, hogy igaz. Hoztál egy tesztet. Ha nem működik, átdolgozzuk.”
Megrázta a fejét, mosolyogva.
“Jó lettél a beszédben.”
“Mindig beszéltem. Egyszerűen nem hallgattál.”
“Ezt a kijelentést elutasítom.”
“Visszavonulva.”
Az első gyártási minták egy másik problémát is feltártak.
Bizonyos fényben a kék kövek szürkének tűntek.
Az eredeti beszállító elfogyott, és a cseretermékek rendelése három héttel késleltethette a bevezetést.
Celia arra kérte a csapatot, hogy találjanak reális megoldásokat.
Natalie másnap reggel három lehetőséggel tért vissza.
Csökkenthették az eredeti kő méretét, kipróbálhatták egy második, nyomon követhető beszállítót, vagy áttervezhették a medált úgy, hogy a gravírozott fém nagyobb vizuális súlyt kapjon.
Költségösszehasonlításokat és javasolt szállítási ütemtervet hozott.
Ha a második beszállító nem felelt meg a színszabványoknak, a harmadik mintát ajánlotta.
Már felvette a kapcsolatot a fémművessel a módosított építkezésről, és a plusz hétvégi munkát is belevetette a költségvetésbe.
Celia felnézett a tervből.
“Már beszéltél a műhelyrel?”
“Tegnap.”
“Akkor te vezeted ezt a részt.”
Néhány napon át Natalie szorosan dolgozott a gyártással, tesztelte a kapcsolatot, igazította a metszetet, és átnézte a kisebb zafírt.
Adrien tudta, hogy a projekt veszélyben van, de nem hívta személyesen Natalie-t.
Ehelyett e-mailt küldött a stúdiónak, hogy megkérdezze, milyen kereskedelmi döntéseket kell jóváhagynia az ügyfélnek.
Natalie elküldte ajánlásait, költségkövetkezményeit és a várható befejezési dátumot.
A válasza nem sokkal később érkezett.
A szakmai megítélőképességed alapján haladj tovább. Ha üzleti döntést szeretnél tőlünk, írd fel egyértelműen.
A módosított minta időben érkezett.
A kisebb zafír tisztábbnak tűnt, és a gravírozott fém úgy ragadta meg a fényt, ahogy az eredeti dizájn nem tette.
Celia óvatosan forgatta a kezében.
“Nem csak megoldottad a problémát,” mondta. “Te tetted a terv részévé.”
Natalie nevetett.
“Ezt leírom legközelebb, amikor kudarcot vallok.”
“Sokszor el fogsz bukni. Szerezz egy nagyobb jegyzetfüzetet.”
Aznap este Adrien üzenyt küldött, gratulálva neki a módosított mintához.
Viccelődtek Celia ritka dicséretén és a képzeletbeli irodai táblán, amit Natalie megérdemelt.
Natalie észrevette, hogy mosolyog a képernyőn.
Évek óta először beszélni valakivel nem volt tárgyalás arról, mennyit enged meg magából.
Közben Mason nem hagyta abba a kapcsolatot vele.
Eleinte üzenetei váltakoztak a beszélgetési kérések és az ügyvédek bevonásával kapcsolatos panaszok között.
Amikor abbahagyta a válaszadást, elkezdett e-maileket küldeni a szüleinek.
Instabilnak nevezte Natalie-t, és azt állította, hogy szüksége van valakire, aki meggyőzi, hogy gondolja át.
David Bennett nem kereste meg őt Mason nevében.
Ehelyett egy rövid e-mailt küldött.
Nem tudom, készen állsz-e beszélni velünk. Csak azt akarom, hogy tudd, hazajöhetsz, bármi is történt. Nem kell bizonyítanod, hogy helyes döntéseid voltak, mielőtt a lányunk lehetsz.
Natalie háromszor olvasta az üzenetet.
Megmentette, de nem tudta rávenni magát válaszolni.
Félt, hogy hazatérés azt jelenti, hogy ő lesz az a lány, aki hibázott, és a szüleire szüksége van a következmények helyreállítására.
Egy este, amikor elhagyta Larkot és Finch-et, Mason kint várakozott.
Drága kabátot viselt, és egy csokor fehér rózsát tartott a kezében.
“Miért nem veszed fel a telefonodat?” követelte.
“Mondtam már. Lépj fel az ügyvédemmel.”
“Tényleg végigcsinálod ezt?”
A szemei a stúdió felé vándoroltak.
“Mit csinálsz itt egész nap? Húzni? Régen sosem kellett számlát nézned. Most már minden este későig dolgozol, mint mindenki más.”
“Ez nem a te dolgod.”
“Próbálok vigyázni rád.”
Natalie a virágokat nézte.
“Ezt az aggodalomot Paige-re tarthatod meg.”
Az arckifejezése megkeményedett.
“Minden alkalommal fel kell hoznod őt.”
“Te hoztad őt a házasságunkba, nem engem.”
Közelebb lépett.
“Azt hiszed, hogy mivel van munkád és új barátod, így tudsz velem beszélni? Erre várt Adrien Cole? Ti ketten együtt voltatok, mielőtt egyáltalán megismertem volna?”
Natalie érezte a régi késztetést, hogy megmagyarázza magát.






