A nevem Harleen Eekens, 71 éves vagyok. Egy szeptemberi szombat este elmondtam a menyemnek, hogy korán indulok, és 20 perccel 10 perccel lefeküdtem. Éjfél előtt 2 perccel a hálószobám ajtaján elfordult a réz kilincs. Csukva tartottam a szemem. Hallottam, ahogy átkel a szőnyegen a bőröndömhöz, hallottam a fő cipzárt, majd a belső zseb kis cipzárját.
Valami nehéz került be. Aztán az ajtóban állt a telefonjával, és suttogta: “A kézipoggyászában van. Figyelmezteted a reptéri biztonsági szolgálatot 6:00-kor.” Folyton úgy tettem, mintha aludnék. A lélegzetemet 400-ig számoltam. 35 évet töltöttem azzal, hogy semmi ne tűnjön el a múzeumi fiókban nyilvántartás nélkül.
Szóval amit napkelte előtt tettem, az nem az volt, amit ő tervezett. És amit vasárnap reggel mondott, mielőtt bárki bármit is mondott volna neki, az az egész városom még mindig emlegetett része. Üdv újra az Alpha Mom Stories-ban. Itt csendes nők fejezték be azokat a történeteket, amiket a családjuk soha nem várt volna tőlük. Írj hozzászólást, és mindenképp iratkozz fel rá.
35 éven át voltam a Tolbert megyei Történelmi Múzeum regisztara, Corals Millben, Ohio államban. A registar az a személy, aki tudja, hol van minden tárgy, mi az, hogyan került oda, és aki mindhármat papírral bizonyítani. Nem így kezdtem. 1983-ban kezdtem részmunkaidős gépíróként, 28 évesen, és katalóguskártyákat gépeltem használt elektromos írógépen. A férjem, Lanny, 1986-ban távozott, amikor a fiunk, Garrick két éves volt.
Elvitte az autót és a jó serpenyőt. Megtartottam a munkát, öt évig esti órákra jártam, és 1991-ben fejeztem be a diplomámat, miközben egy kisfiú aludt a kanapén a tankönyveim mellett. Addigra már négy éve voltam a regitár, mert az előttem lévő nő nyugdíjba ment, és senki más az épületben nem talált semmit. 2022 júniusában, 67 évesen vonultam nyugdíjba. Még mindig hordom a mézbarna hajamat, főleg puha ősz, ugyanabban a mély kontyban, amit az első napomon hordtam.
Kedden és csütörtökön még mindig önkénteskedek. A régi szokásaim az egyetlenek, amik megvannak. 2025 januárjában Garrick, felesége, Christa és két gyermekük beköltözött a házamba a Fourth Streeten. Egy évre szánták, hogy félretehessenek egy előlegre. Kaye és Chase most kilenc és hat évesek, és a csendes 1924-es házam egyik napról a másikra hangossá vált.
Christa a múzeumban is dolgozott, mint gyűjteményi asszisztens. 2024 februárjában kapta meg azt az állást, és az én szavamon keresztül kapta meg. Abban a szeptemberben a nővérem, Neva, 75 éves lett Tucsonban. A születésnapja hétfő 14-e volt. Lefoglaltam egy 6:50-es járatot Columbusból vasárnapra, 13-ára.
A baj azonban nem egy bőrönddel kezdődött. Egy fiókkal kezdődött. Szeptember 10-én, csütörtökön, körülbelül 2 órakor egy daytoni kutató e-mailt küldött, amelyben egy 1860-as évekbeli varrókészletről készült fényképeket kért. Lementem a pincébe, hogy kihúzzam. Fehér pamut kesztyűt tartok a táskámban.
Már 35 éve így van. A bőr olajat és sót hordoz, és mindkettő lassú mérgező a régi sárgarézre és papírra. Anélkül, hogy gondolkodtam volna rajtuk, ahogy más nők rúzst kennek fel. A 14-es fiókban apró dolgok vannak az 1860-as évekből. Minden tárgy a saját üregében ül, szürke habká vágva, pontosan a körvonalával.
Amikor a tárgy otthon van, egyáltalán nem veszed észre a lyukat. Amikor nem az, akkor egy sziluettet látsz. Kihúztam a 14-es fiókot, és három belőle láttam. Egy apró alak, amelynek egyik vége ívelt, egy kerek, körülbelül fél dollár méretű, egy hosszú, vékony alak négyzetes sarkokkal. Mindhármat kívülről tudtam.
Kétszer is ellenőriztem a helyadatokat. Semmit sem írtak alá. Semmi sem volt kiállítva, és semmi sem volt rendellenes a restaurátornál. Az eltűnt nem lopott. A hiányzás kérdés.
Ezt a kérdést már sokszor megválaszoltam, és általában az a válasz, hogy fáradt ember tett visszavalamit a rossz fiókba. 3:05-kor megtaláltam Christát az asztalánál fent. Három darab eltűnt a 14-ből, mondtam. A kávéscsészéje félúton megállt a szája felé. Melyiket?
Átadom Lwoodnak a listát. Ez a szabályzat. A veszteség először a rendezőé jár, és senki másé. Elwood Frell 2024 januárja óta vezette a múzeumot. Óvatos volt, és ezért kedveltem őt.
Elküldtem neki a listát a 412-es számon. 520-kor válaszolt, és lemásolta Christa válaszát, amely csak a tanulmányi gyűjtemény teljes leltárát tartalmazta. Hétfő, 21-e. Emlékszem, furcsának találtam, hogy Christának meg kell kérdeznie, melyik. Emlékszem, hogy eldöntöttem, hogy semmiség.
Christa anyja pénteken vacsorázni jött. Twila Truax 64 éves. 20 éve árul antik tárgyakat a kis műhelyében, az átalakított garázsában, fehér furgonjában, és a County Fall Antique Show-n egy standból. Hozott egy bolti pitét, és az első 10 percben rajta tartotta a kabátját, ahogy mindig szokott nálunk. Twilával volt közös múltunk, és volt egy randi.
2021 májusában egy polgárháborús lovaskardot ajánlott fel a múzeumnak 6 000 dollárért. Még mindig én voltam a registar. Kb. 4 percig néztem a markolatot. Öntött réz volt, a forma varrását lecsiszolták, de nem hagyták ki, és a pengét géppel maratták. Ez egy emléktárgy volt az 1960-as évekből, amelyet a háború 100. évfordulójára készítettek.






