Twilót lopott tárgyak átvételével és hamis jelentéssel vádolták, mert a telefonszolgáltató nyilvántartása szerint a 604-es hívás az ő üzletvonalán volt. A bírósági iratok szerint a 41 500 dolláros ítélet valós volt. Ez lett az egyetlen igaz dolog, amit Christa egész hónapban mondott nekem. A 11 online vásárlóból nyolc visszaküldte a tárgyait, miután egy nyomozó elmagyarázta, honnan jöttek. A legtöbben bocsánatkérő leveleket küldtek, egy pedig sütit küldött a pisztollyal és a fülkéből érkező hét fiúval.

41, ami 16 a 19-ből. A seriff hivatala lefotózta a fülke darabjait, és átadta azokat a múzeumnak. 15 sziluett a szürke habban ismét tele van. A pisztolyok tárgyalásra várnak. Még három szerencsére vár, és minden kedden ellenőrzöm a dolgokat.

Lwood a szabályokat is megváltoztatta. Senki sem dolgozik egyedül a dolgozószekrényekben. Minden alkalommal két ember és két aláírás kell. Megkért, hogy írjam le az új eljárást, és egy délután alatt nagybetűkkel írtam le. Bud Kinnaman küldött nekem egy ingyenes osztójelvényt a jövő őszi műsorra, egy cetlivel, amin az állt, hogy megérdemeltem az asztalt.

Nem adok el semmit. Lehet, hogy úgyis elmegyek a kettle corn cornért. A biztosító felajánlott egy behajtási jutalmat. Mondtam, hogy nem. A nyugdíjam fizeti a számláimat.

A házamat 2011 óta kifizetik. és egyiket sem azért tettem, hogy fizessenek. Christa az anyjánál lakik. Garrick egy két hálószobás lakást bérelt az elosztóközpont közelében, és a gyerekek ott alszanak az iskolai éjszakákon. Október 2-án este egyedül jött az ajtómhoz. A verandán állt, kezét a kabátzsebébe dugva, és nem ment be.

Meg kellett volna kérdeznem, mibe van csomagolva, mondta. Igen, mondtam. Kellett volna. A csizmájára nézett. A gyerekek még átjöhetnek?

Minden kedden, az nem jutalom, drágám. Ez egyszerűen igaz. Bólintott, és lement a lépcsőn. Lent megfordult, és azt mondta: “Jó éjt, anya. Ahogy régen tette.

Ez még nem megbocsátás. Ez egy ajtó, ami nincs bezárva.” Október 3-án, szombaton végre három héttel később repültem Tucsonba, és Neva egy szelet születésnapi tortát tartott nekem a fagyasztójában. Mielőtt elmentem volna otthonról, becipzároztam a bőröndöm belső zsebét. Nem volt benne semmi. Kétszer is ellenőriztem.

Hétfő este repültem haza. Tegnap volt az első kedd. Garrick négykor vitte le Kaye-t és Chase-t az ajtómhoz, én pedig adtam neki egy saját fehér pamut kesztyűt, gyerekméretben. Vacsorára viselte őket. Chase azt akarta tudni, hogy a kesztyűhöz jár-e jelvény.

Senki sem lakik már a házamban. Nem a fiam, nem a felesége, és nem bűntudat. Ha valaki a bűntudatát a táskádba csúsztatja, ne vidd sehova, és ne csempésszd vissza az övébe. Add át azoknak, akiknek a feladata megnyitni, és hagyjuk, hogy az igazság megőrizze a saját nyilvántartását. Ez az én történetem.

Egy cipzár éjfélkor, egy piros darab, és egy fiók, ami majdnem újra tele van. Ha valaki a házadban átnézi a dolgaidat, bízz abban, amit hallottál. Oszd meg ezt valakivel, akinek szüksége van rá. Kommentelj, iratkozz fel, és legközelebb találkozunk.