Edzettem azokat a kezeket, amelyek kiürítették a fiókjaimat. Ez volt az a rész, amit nem tudtam letenni. A pisztolyt átadhatnám egy helyettesnek. A telefonhívás, amit egy nyomozónak adhatnék. De senki sem veszi le a habot a kezedről.

11:40-kor Havamp nyomozó hívott. A múzeumigazgatódnak van valami, amit hallanod kell. Lehetnél valahol a konyhánál? Mondtam, hogy szendvicset fog készíteni. Ha valaki a házadban átnézte a dolgaidat, amíg aludtál, írd el a kommentekben, mit csináltál másnap reggel, és iratkozz fel, mert amit Elwood mondott nekem 1:00-kor, az az oka annak, hogy egyáltalán elmesélem neked ezt a történetet.

Elwood Frell 12:58-kor érkezett csokornyakkendőben, mert vasárnap volt, és egyenesen a templomból jött. 58 éves. Mielőtt hozzánk jött, egy nagy clevelandi múzeum regisztrációs osztályát vezette, és még mindig tárgyat mond a dolog helyett, még a szendvicsekről is. Havamp nyomozó bólintott neki, hogy kezdje. Ma reggel 7:30-kor a szakaszvezető hazahívott, mondta.

Felolvasott egy számot: 1 1979.44.2. A miénk, mondtam. Ezt mondtam neki. Azt mondta, hogy egy lőfegyvert adtak át a seriff hivatalának. Megkért, hogy tartsam meg magamnak, és megtettem.

Összefonta a kezét Velma terítőjén. 8:34-kor Christa felhívta a mobilomat. Christa soha nem hívta Elwoodot hétvégén, egyszer sem két és fél év alatt. Pontosan 8:417 perccel a telefonhívás után elküldte a nyomozónak, mert ilyen ember ő. Felolvasta nekem a telefonjáról.

Elwood, nagyon sajnálom. Harleent a reptéren kapták el a 14-es fiókból származó kis pisztollyal. Velma letette a mustárt. Senkit sem kaptak el egyetlen repülőtéren sem. Sehol sem tartóztattak le senkit.

A három hiányzó tárgy listája csak Lwoodhoz került, és Lwood senkinek sem mondta el. A seriff hivatala Lwoodnak fegyverről szólt, semmi másról. Nem állítottak be repülőteret, és nem állítottak be letartóztatást. Havamp nyomozó levette az olvasószemüvegét, és hagyta, hogy azok a zsinórjukra hulljanak. Szóval, ki mondta neki, hogy pisztoly?

Senki sem válaszolt neki az asztalnál. A bűntudatos emberek szeretnek elsőként odaérni. A nyomozó azt mondta: “Holnap beszélek vele. Ma nem szólsz semmit.” A telefonom egész délután rezegett. 2:15-kor Christa volt az.

Nem hallottam felőled. Minden rendben? 4:40-kor ismét Christa. Garrick aggódik. Kérjük, hívjon minket.

Hat évesen Garrick felhívta magát. A műszakja után a nap nagy részét aludta, és a hangja rekedt volt tőle. Anya, hol vagy? Velmánál. Jól vagyok.

Nem repültem. Nem repültél? Miért ne? Holnap elmagyarázom, drágám. Ígérem.

Hosszú levegőt vett. Christa egész nap sírt. Azt hitte, letartóztattak. Láttam, ahogy Velma beagleje valamit üldöz álmában. Miért gondolná ezt, drágám?

Csend lett a vonalon. Elég sokáig tartott ahhoz, hogy halljam a hűtője zúgását, ami technikailag az én hűtőm. Azt mondta, van egy érzése. Nem mondtam el neki, amit tudtam. Szavamat adtam egy nyomozónak, és az én szavam az egyetlen dolog az életemben, amit soha nem kellett pótolnom.

Mondtam neki, hogy szeretem, és hamarosan találkozunk. Aztán leültem Velma hátsó verandájára, amíg a denevérek ki nem jöttek a szója fölött. Aznap éjjel Velma vendégszobájában aludtam. Mielőtt leoltottam volna a villanyt, beállítottam egy ébresztőt 8-ra. Hétfő volt Neva 75. születésnapja.

Már lemaradtam a tortáról. Nem akartam kihagyni a hívást. Ott feküdtem, és Christa érzésein gondolkodtam. Az érzések nem tudják, melyik fiókból származik a pisztoly. Másnap reggel 10-kor Havamp nyomozó bement a múzeumba, és a menyemet kérte.

Természetesen nem voltam ott. Velma verandáján voltam, és rosszul énekeltem a boldog születésnapot a nővéremnek, miközben ő nevetett és azt mondta, hagyjam abba. 1-kor a nyomozó felhívott, és elmondta, amit tudott. Én tettem a jelentést, mondta, így jogom van tudni, hol tartanak a dolgok. Christa nem tűnt meglepettnek, amikor meglátta őt, és volt egy története, ami rendezett volt.

Szombaton 9-kor azt mondta, látta, hogy valamit zokniba csomagolva csúsztattam a bőröndömbe. Nem tulajdonított neki jelentőséget. Aztán éjfél körül elkezdett aggódni. Átnézte a táskámat, és megtalálta a pisztolyt. Pánikba esett, és felhívta az anyját.

És az anyja hívta a reptéri rendőrséget, hogy megvédjék a múzeumot. És a szavak, amiket az ajtóban hallottam: “A kézipoggyászában van.” Christa azt mondta, hogy figyelmeztette az anyját, nem utasította. Vasárnap reggel hívta Lwoodot, mondta, mert szerette volna, ha a családtól hallaná. És a pisztoly, kérdeztem, honnan tudta, hogy pisztoly? Azt mondja, éjfélkor a saját szemével látta, és az anyját hívta fel helyetted.

Azt mondja: “A családod.” Azt mondja, félt. Okos volt. Ez az a fajta okos ötlet, ami körülbelül egy hétig kitart. A története rendezett. A nyomozó azt mondta, hogy a rend nem igaz, de nem is semmi.

Most a te szavad áll szemben az övével, és ő az, aki még mindig ott dolgozik. Most már tudtam, ki hívta 6:04-kor. Christa maga mondta el a nyomozónak. Az anyja, Twila Truax volt a garázsboltjában telefonálva. Délben hazament.

Christa felállt, amikor bejöttem. A szemei vörösek voltak, és hagyta, hogy vörösek legyenek. Hónapokig fedeztelek téged – mondta. Sosem mondtam el senkinek. Mit mondtál nekik?