“Ki kell vinnünk őt az ajtóból, és valaki gondoskodni kell róla. Hozd az orvosi csomagot.”
Khloe azonnal mozdult.
Jessica a bejárat közelében maradt, Bradley-től Cole-ra nézett, próbálva megérteni, amit éppen látott.
Rebecca belépett a pilótafülkébe.
A műszerfalak világítva voltak, de valami nem stimmelt az elrendezésükben.
A repülőgép még repült. A motorok működtek, és az autopilot bekapcsoltnak tűnt.
Mégis a szokásos útvonal-információkat lecserélték.
Rebecca a repüléskezelő kijelző felé hajolt.
A képernyőn üzenetek jelezték, hogy felülírási állapot és távoli telemetriai vezérlés volt.
A kézi vezérlés zárolva volt.
Kétszer is elolvasta a figyelmeztetéseket.
Aztán ránézett a repülésvezérlőkre.
Egy szörnyű lehetőség kezdett kialakulni.
A repülőgép lehet, hogy a fedélzeten kívülről kap parancsokat.
Átült a kapitányi székbe, és átvette az irányítóoszlopot.
Ellenállt a hozzászólásának.
Újra próbálkozott, nagyobb nyomást gyakorolva.
A válasz természetellenes volt.
Megpróbálta kikapcsolni az autopilotot.
A rendszer nem reagált a várakozás módjára.
Rebecca a kijelzőt bámulta.
A repülés nem csupán kommunikációs hibát szenvedett.
A repülőgép vezérlőrendszerei úgy tűnt, hogy kompromittáltak.
Újra megvizsgálta az üzeneteket, próbálva megkülönböztetni, mit jelent valójában a számítógép, attól, amit félt, hogy jelent.
Távi telemetria bekapcsolva.
Kézi vezérlés zárolva.
Nem tudta megállapítani, ki okozta, vagy honnan származtak a parancsok.
De az azonnali eredmény egyértelmű volt.
Nem tudta visszaszerezni a szokásos irányítást a gép felett.
Rebecca Cole felé nézett.
Szándékosan segítette a helyzetet?
Vagy rájött, hogy a repülőgép már nem reagál, és kétségbeesett lett?
Bradley beszámolója szerint a kapitány megakadályozta, hogy bárki is beavatkozzon, de ez nem magyarázta meg a motivációját.
Rebeccának nem volt ideje megoldani ezt a rejtélyt.
A Boeing tovább haladt az amerikai légtér felé.
És a kinti fegyveres harcosok már többször is figyelmeztetést adtak.
Egy fényes csík suhant át az égen a repülőgép előtt.
Rebecca ösztönösen lehajolt.
Egy pillanattal később felismerte, mi történt.
Az egyik elfogó figyelmeztető lövést adott ki az útjukba.
A rádiópanel felé fordult.
Ha a szokásos repülési kommunikáció nem volt elérhető, más útra volt szüksége Samuelhez.
Elővette a fejhallgatót, és a fülére igazította.
A nemzetközi vészhelyzeti gyakoriság lehetőséget adott a kapcsolatfelvételre.
Rebecca kiválasztotta, és megnyomta a mikrofonkapcsolót.
“Grizzly One-One, itt Wraith.”
Static válaszolt neki.
Újra próbálkozott.
“Megszakítsd a tüzet. Ismétlem, állítsd meg a tüzet. Ne lőj.”
Néhány másodpercig semmi sem történt.
Rebecca közel tartotta a mikrofont.
Aztán egy hang hallatszott a zavaró közepette között.
“Wraith?”
Röviden lehunyta a szemét.
Samuel volt az.
Hangjában hitetlenkedés volt.
“Rebecca? Hol vagy?”
“A Trans Global 408-as járatának bal ülésén ülök.”
A rádió elcsendesedett.
“A repülőszemélyzet képképtelen,” folytatta. “Úgy tűnik, a repülőgép távolról is sérült. A kézi vezérlés zárolva van. Több mint háromszáz civil van a fedélzeten.”
Samuel nem válaszolt azonnal.
Kint a legközelebbi Raptor igazította a pozíciót.
Rebecca elképzelte, hogy megpróbál benézni a Boeing pilótafülke ablakain, keresve egy ismert arcot.
“Rebecca,” mondta végül, “átadom ezt a parancsnokságnak.”
“Értettem.”
“De tudnod kell a helyzetünket.”
Figyelt.
Samuel elmagyarázta, hogy a 408-as járat nem teljesítette az ismételt elfogási utasításokat, és olyan útvonalon közeledett a virginiai partokhoz, amelyek veszélyeztették az érzékeny katonai létesítményeket.
A NORAD már felmérte a fenyegetést.
Engedélyt kaptak a repülőgép megállítására, ha nem lehet elterelni.
Rebecca szorosabban markolta a mikrofont.
“Mióta?”
Samuel habozott.
“Tíz perc.”
A mozdulatlan kapitányra nézett, majd a repüléskezelő kijelzőn megjelenő figyelmeztetésre.
“Tíz perc mire van szükség?”
“Tudod, mit jelent az engedély.”
Ő igen.
Samuel nem fenyegette őt. Éppen a kapott parancsokat magyarázta.
Ha a repülőgép folytatja a jelenlegi útvonalát, lehet, hogy meg kell semmisítenie, mielőtt elérhetné a potenciális célpontját.
A tudás nehézkesen telepedett a pilótafülkében.
Rebecca nehéz küldetéseken repült Samuel mellett. Ismerte a professzionalizmusát, hűségét és képességét, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyeket az átlagemberek elviselhetetlennek találnak.
Most már az ablakán kívül volt, egy parancsot cipelve, amely talán azt követelhette, hogy ő is véget vetsen az ő életének, akárcsak másoké.
“Értettem, Grizzly.”
Hangja nyugodt maradt.
A pilótaülések mögötti elektromos rendszerek felé fordult.
“Adj kilencet.”
Rebeccának olyan döntést kellett hoznia, amely még egy tapasztalt szállítógép-pilótát is megijesztett volna.
A Boeing 777 nagymértékben támaszkodott az elektronikus repülésvezérlő rendszerekre. A számítógépek a pilóta bemeneteit parancsokká alakították át a repülőgép hidraulikus rendszereihez, stabilitást, védelmet és precíz kezelést biztosítva.
Ezeket a rendszereket úgy tervezték, hogy egy hatalmas utasszállító repülőgépet kezelhetővé tegyek.
Azonban a kijelzők azt mutatták, hogy a repülőgép automatizált funkcióit átvették.
Amíg a sérült irányítás aktív maradt, Rebecca nem tudta megbízhatóan megváltoztatni az irányát.
A pilótafülke elektromos vezérlői felé nézett.
Az érintett rendszerek izolálása megszakíthatja a nem kívánt parancsokat.
Ez megszüntethetné a repüléshez szükséges műszereket és segítséget is.
Pályafutása során vadászgépeket használt, nem kereskedelmi utasszállítókat. Képzése erős ismereteket adott neki a repülési dinamikáról és vészhelyzetekről, de ez nem tette tapasztalt Boeing 777 kapitánnyá.
Ő értette ezt a különbséget.
Ő is értette az alternatívát.
Ha semmit sem tett, a 408-as járat a part felé haladt volna, amíg Samuel határideje le nem jár.
Khloe éppen segített Bradley-t kimozdítani a pilótafülkéből, amikor Rebecca hívta őt.
“Vigyétek be az előretolt konyhátra. Kérj valakit az orvosi csomag használatára. Maradj vele.”
Khloe bólintott.
“És te?”






