“Ki kell vinnünk őt az ajtóból, és valaki gondoskodni kell róla. Hozd az orvosi csomagot.”

Khloe azonnal mozdult.

Jessica a bejárat közelében maradt, Bradley-től Cole-ra nézett, próbálva megérteni, amit éppen látott.

Rebecca belépett a pilótafülkébe.

A műszerfalak világítva voltak, de valami nem stimmelt az elrendezésükben.

A repülőgép még repült. A motorok működtek, és az autopilot bekapcsoltnak tűnt.

Mégis a szokásos útvonal-információkat lecserélték.

Rebecca a repüléskezelő kijelző felé hajolt.

A képernyőn üzenetek jelezték, hogy felülírási állapot és távoli telemetriai vezérlés volt.

A kézi vezérlés zárolva volt.

Kétszer is elolvasta a figyelmeztetéseket.

Aztán ránézett a repülésvezérlőkre.

Egy szörnyű lehetőség kezdett kialakulni.

A repülőgép lehet, hogy a fedélzeten kívülről kap parancsokat.

Átült a kapitányi székbe, és átvette az irányítóoszlopot.

Ellenállt a hozzászólásának.

Újra próbálkozott, nagyobb nyomást gyakorolva.

A válasz természetellenes volt.

Megpróbálta kikapcsolni az autopilotot.

A rendszer nem reagált a várakozás módjára.

Rebecca a kijelzőt bámulta.

A repülés nem csupán kommunikációs hibát szenvedett.

A repülőgép vezérlőrendszerei úgy tűnt, hogy kompromittáltak.

Újra megvizsgálta az üzeneteket, próbálva megkülönböztetni, mit jelent valójában a számítógép, attól, amit félt, hogy jelent.

Távi telemetria bekapcsolva.

Kézi vezérlés zárolva.

Nem tudta megállapítani, ki okozta, vagy honnan származtak a parancsok.

De az azonnali eredmény egyértelmű volt.

Nem tudta visszaszerezni a szokásos irányítást a gép felett.

Rebecca Cole felé nézett.

Szándékosan segítette a helyzetet?

Vagy rájött, hogy a repülőgép már nem reagál, és kétségbeesett lett?

Bradley beszámolója szerint a kapitány megakadályozta, hogy bárki is beavatkozzon, de ez nem magyarázta meg a motivációját.

Rebeccának nem volt ideje megoldani ezt a rejtélyt.

A Boeing tovább haladt az amerikai légtér felé.

És a kinti fegyveres harcosok már többször is figyelmeztetést adtak.

Egy fényes csík suhant át az égen a repülőgép előtt.

Rebecca ösztönösen lehajolt.

Egy pillanattal később felismerte, mi történt.

Az egyik elfogó figyelmeztető lövést adott ki az útjukba.

A rádiópanel felé fordult.

Ha a szokásos repülési kommunikáció nem volt elérhető, más útra volt szüksége Samuelhez.

Elővette a fejhallgatót, és a fülére igazította.

A nemzetközi vészhelyzeti gyakoriság lehetőséget adott a kapcsolatfelvételre.

Rebecca kiválasztotta, és megnyomta a mikrofonkapcsolót.

“Grizzly One-One, itt Wraith.”

Static válaszolt neki.

Újra próbálkozott.

“Megszakítsd a tüzet. Ismétlem, állítsd meg a tüzet. Ne lőj.”

Néhány másodpercig semmi sem történt.

Rebecca közel tartotta a mikrofont.

Aztán egy hang hallatszott a zavaró közepette között.

“Wraith?”

Röviden lehunyta a szemét.

Samuel volt az.

Hangjában hitetlenkedés volt.

“Rebecca? Hol vagy?”

“A Trans Global 408-as járatának bal ülésén ülök.”

A rádió elcsendesedett.

“A repülőszemélyzet képképtelen,” folytatta. “Úgy tűnik, a repülőgép távolról is sérült. A kézi vezérlés zárolva van. Több mint háromszáz civil van a fedélzeten.”

Samuel nem válaszolt azonnal.

Kint a legközelebbi Raptor igazította a pozíciót.

Rebecca elképzelte, hogy megpróbál benézni a Boeing pilótafülke ablakain, keresve egy ismert arcot.

“Rebecca,” mondta végül, “átadom ezt a parancsnokságnak.”

“Értettem.”

“De tudnod kell a helyzetünket.”

Figyelt.

Samuel elmagyarázta, hogy a 408-as járat nem teljesítette az ismételt elfogási utasításokat, és olyan útvonalon közeledett a virginiai partokhoz, amelyek veszélyeztették az érzékeny katonai létesítményeket.

A NORAD már felmérte a fenyegetést.

Engedélyt kaptak a repülőgép megállítására, ha nem lehet elterelni.

Rebecca szorosabban markolta a mikrofont.

“Mióta?”

Samuel habozott.

“Tíz perc.”

A mozdulatlan kapitányra nézett, majd a repüléskezelő kijelzőn megjelenő figyelmeztetésre.

“Tíz perc mire van szükség?”

“Tudod, mit jelent az engedély.”

Ő igen.

Samuel nem fenyegette őt. Éppen a kapott parancsokat magyarázta.

Ha a repülőgép folytatja a jelenlegi útvonalát, lehet, hogy meg kell semmisítenie, mielőtt elérhetné a potenciális célpontját.

A tudás nehézkesen telepedett a pilótafülkében.

Rebecca nehéz küldetéseken repült Samuel mellett. Ismerte a professzionalizmusát, hűségét és képességét, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyeket az átlagemberek elviselhetetlennek találnak.

Most már az ablakán kívül volt, egy parancsot cipelve, amely talán azt követelhette, hogy ő is véget vetsen az ő életének, akárcsak másoké.

“Értettem, Grizzly.”

Hangja nyugodt maradt.

A pilótaülések mögötti elektromos rendszerek felé fordult.

“Adj kilencet.”

Rebeccának olyan döntést kellett hoznia, amely még egy tapasztalt szállítógép-pilótát is megijesztett volna.

A Boeing 777 nagymértékben támaszkodott az elektronikus repülésvezérlő rendszerekre. A számítógépek a pilóta bemeneteit parancsokká alakították át a repülőgép hidraulikus rendszereihez, stabilitást, védelmet és precíz kezelést biztosítva.

Ezeket a rendszereket úgy tervezték, hogy egy hatalmas utasszállító repülőgépet kezelhetővé tegyek.

Azonban a kijelzők azt mutatták, hogy a repülőgép automatizált funkcióit átvették.

Amíg a sérült irányítás aktív maradt, Rebecca nem tudta megbízhatóan megváltoztatni az irányát.

A pilótafülke elektromos vezérlői felé nézett.

Az érintett rendszerek izolálása megszakíthatja a nem kívánt parancsokat.

Ez megszüntethetné a repüléshez szükséges műszereket és segítséget is.

Pályafutása során vadászgépeket használt, nem kereskedelmi utasszállítókat. Képzése erős ismereteket adott neki a repülési dinamikáról és vészhelyzetekről, de ez nem tette tapasztalt Boeing 777 kapitánnyá.

Ő értette ezt a különbséget.

Ő is értette az alternatívát.

Ha semmit sem tett, a 408-as járat a part felé haladt volna, amíg Samuel határideje le nem jár.

Khloe éppen segített Bradley-t kimozdítani a pilótafülkéből, amikor Rebecca hívta őt.

“Vigyétek be az előretolt konyhátra. Kérj valakit az orvosi csomag használatára. Maradj vele.”

Khloe bólintott.

“És te?”