Hozzám dőlt, és két ujjával tartotta az esküvői fotócsíkot.
“Volt már valaha, hogy azt kívántad, bárcsak az elejétől elmondtuk volna mindenkinek az igazat?”
Fontolgattam.
“Bárcsak hamarabb elmondtuk volna egymásnak.”
Claire mosolygott.
“Szóval mit mondunk, ha valaki megkérdezi, hogyan kezdtünk el járni?”
“Mondd meg nekik, hogy egy esküvőn mellettem ültél, és megkértél, hogy játsszak velem a játékot.”
“És aztán?”
Átkarolom.
“Akkor mondd meg nekik, hogy végre abbahagytam a színlelést.”
Claire megcsókolt ugyanazon a tornácfény alatt, ami tucatnyi estén át ragyogott, amikor még két szomszéd voltunk, és okokat találtunk ki, hogy ne menjünk be.






