ha létezik ilyen. Egy bűncselekményre néztem. Felhívtam Laurent, egy vállalati és családjogi ügyvédet, aki a cégemmel dolgozott. Lauren, Eleanor vagyok. Sürgős, magánkonzultációra van szükségem.
Válás, pénzügyi csalás és hamisított dokumentumok. Gyere holnap az irodámba a belvárosban, első dolgom legyen, mondta. Másnap Lauren csendben hallgatott 40 percig. Mindent elmeséltem Arthur előlegétől Lucy New Hampshire-i szerződéséig és az utolsó bombáig, abból a 60 000 dollárból, amit tartozom neked.
“Írtál már alá valaha üres dokumentumot az anyósodnak?”
kérdezte Lauren, összevont szemöldökkel.
“Soha. Aláírtad neki az engedélyeket, egészségbiztosításokat, banki nyugtákat?”
“Gondolkodtam rajta.”
“Igen, százával a házhoz, az életbiztosításhoz, mindennapi dolgokhoz.”
Lauren bólintott. Akkor visszakövethették az aláírást, vagy manipulálhattak egy üres, aláírt oldalt egy másik ügyből. Először is, ettől a pillanattól kezdve semmit ne írj alá abban a házban.
Még akkor sem, ha azt mondják, hogy Amazon csomagot kell kapni. Másodszor, menj el még ma, szerezd meg az eredeti tulajdoni lapokat, és tedd őket egy széfbe a ház előtt, lehetőleg egy bankban vagy a szüleiddel. Bólintottam.
Harmadszor, vedd le az összes bankszámlakivonatot az elmúlt néhány hónapból, mielőtt valaki leürítené vagy zárolná őket. És ami a hamis hitelt illeti, ha rád húznak, ne veszítsd el a bátorságodat. Ne alkudj róla.
Ha azt állítják, hogy 60 000 dollárral tartozol, a bizonyítási teher rajtuk van. Banki nyomon követhetőséggel kell bizonyítaniuk, hogy a pénz a számládon került vagy közjegyző előtt került átadásra. Senki sem ad át 60 000 dollárt készpénzben anélkül, hogy nyomot hagyna ebben az országban.
Szükség esetén elvisszük őket igazságügyi dokumentumvizsgálatra. Lauren irodájából a lehető legjobb pajzssal, jogi információkkal és mentális hidegséggel távoztam. Ugyanazon a délutánon nem mentem haza.
Elmentem a bankfiókba, ahol Dererick-kel közös megtakarítási számlánk volt. Megkérdeztem az elmúlt év történetét. A nyomtató olyan oldalakat köpött ki, amik megfagyasztották a véremet.
Az elmúlt hét hónapban Derek nevetséges emlékeztetőkkel, hiteltörlesztéssel, előleggel, tanácsadással, pénzátutalással vett fel pénzt. Összeadtam az összegeket. 3 000, 8 000, 12 000. Összesen körülbelül 30 000 dollár hiányzott a közös megtakarításainkból, amit az én beleegyezésem nélkül elpárologtattak.
Nyilvánvalóan New Hampshire vérzik. A bankból a szüleim házához mentem Brooklynban. Apám a verandán locsolta a muskátliakat. Eleanor, micsoda meglepetés a hét közepén.
Nyugodtnak tettem magam. A környéken voltam, és hoztam nektek néhány süteményt. Felmentem a régi hálószobámba, kinyitottam a régi íróasztalt, ahol apám mindig tartotta a fontos papírjaimat, és elővettem a borítékot, amelyen az eredeti, hitelesített tulajdoni lap szerepelt a Weston ingatlanról.
Betettem az aktatáskámba. Anyám benézett. Mit keresel? Semmi, anya. Csak néhány munkapapír, amit itt hagytam nemrég. Távozáskor éreztem, hogy egy súly lekerült rólam.
Legalább az életem legértékesebb dolga nem volt elérhető annak a családnak. Innentől kezdve a viselkedésem radikálisan megváltozott. Abbahagytam a kérdezést. Nem említettem Arthurt, New Hampshire-t vagy orvosokat.
Annyira hihetetlenül normális és barátságos voltam, hogy maga Dererick is kezdett megijedni. Egy éjszaka, miközben ruhákat hajtogtogattam, nekidőlt az ajtófélfának. Furcsának tűnsz.
Egyáltalán nem. Válaszoltam anélkül, hogy ránéztem volna. Nagyon csendes vagy. Hónap vége van. Kimerültem az adóegyenlegektől. Dererick leült az ágyra. Még mindig a Weston földön jár a fejedben?
Egy pillanatra megálltam. Igen, gondolkodtam rajta. Láttam, ahogy felcsillant a szeme. És te mit gondoltál? Hagytam 3 másodpercet, hogy kínozzam.
Hogy talán el lehetne adni. Dererick egyenesen ült. Tényleg? Lelkesedését lehalkította a hangnemében. Úgy értem, szerintem ez a legésszerűbb dolog a jövőnk szempontjából.
Nem akarlak erőltetni. Az utolsó inget a fiókba tettem, de előbb alaposan meg akarjuk nézni az összes jogi papírt. Nem sokat tudok a telkek eladásáról.
Mosolygott, megkönnyebbülve. Nagyon egyszerű. Van egy ismerősöm egy tulajdonjog-társaságnál, aki egy nap alatt el tudja készíteni. A szemébe néztem. Már előkészítetted?
Mosolya megingott. Most néztem át egy vázlatot. Rendben, nagyszerű. Aznap este figyelmet árasztott el velem. Teát főzött nekem, megkérdezte, hová szeretnék menni vacsorázni pénteken is.
Minél gyengédebben viselkedett, annál undorodtam. Lehetősége lett volna bevallani, hogy már elvette a foglalót, de nem tette. Két nappal később, amikor visszatértem az irodából, egy hibátlanul kötött dossziét találtam a sminkasztalomon.
Dererick kilépett a zuhany alól, törölközővel törölgette a haját, hamis lazasággal viselkedve. Ott van az eladási tervezet. A tulajdoni cég X-ekkel jelöli, hol kell aláírni.
Ha ma aláírod, holnap leadom, és megspóroljuk a belvárosi utat. Megnéztem az oldalakat és a tollat, amit stratégiailag melléjük helyezett. Először 9 év házasság után nem vettem fel a tollat.
Leültem a székbe. Rendben, olvassuk el az egészet. 15 percet töltöttem olvasással. Az első oldal a letéti megállapodás volt a megállapodott árral. A harmadik oldalon, jogi zsargonba rejtve, egy meghatalmazás volt, amely Derek számára kötelesség volt az eladás végrehajtására, adófizetésre és a banki csekkek számlájára történő beutalására.
Dererick a hátam mögött türelmetlen lett. Miért olvasod ezt a sok jogi zagyvaságot? Ez a tulajdonjogú cég sablonja. Nem fognak semmi furcsát beletenni.
Felnéztem. Vállalja-e a tulajdonjog-társaság a felelősséget, ha aláírok valamit, ami árt nekem? Idegesen nevetett. Micsoda hülyeség? Gyerünk, csak írd alá. Becsuktam a mappát, és eltoltam a tollat.






