Nem fogok semmit aláírni. Mit értesz ez alatt? Tegnap, mondtad. Félbeszakítottam, és a széket közvetlenül felé fordítottam. Már elköltötted Arthur által adott 25 000 dolláros kauciót?
Dererick arca megváltozott. Nem egy hamisan vádolt ember reakciója volt, hanem annak a rövidzárlatnak, amikor valaki rájött, hogy a kártyavára összeomlott. Rám meredt, a törölköző az egyik kezén lógott.
Ki mondta neked ezt? Nem válaszoltam. Pánikja dühbe fajult. Az a hülye jött hozzád? Csendben maradtam. Dererick azonnal áthelyezte a figyelmét. Lucy volt az, ugye?
Abban a pillanatban biztos voltam benne. Az első reakciója nem az volt, hogy bocsánatot kérjen, sem hogy törődjön azzal, mit érzek az árulása miatt, és nem is magyarázatot adott. Az első dolog, amit tudni akart, az volt, ki árulta el.
“Te válaszolj először,” követeltem.
“Elvetted azt a pénzt? Igen vagy nem? Derek úgy járkált a szobában, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Előre lefoglalták a telek foglalását. A telek csak az én nevemen van, és nem írtam alá az eladást vagy az engedélyt neked.
Milyen jogon írsz alá egy szerződést és fogadsz el készpénzt? Mert azt feltételeztem, hogy végül a házasságunk érdekében hallgatsz az érvekre. Keményen felnevettem.
Az ésszerűség hallgatása azt jelenti, hogy aláírod, hamisítod, hogy megvan a beleegyezésem, a hátam mögött pénzt szedsz be, majd megpróbálsz meggyőzni azzal, hogy az orrom alá tolod a papírt. A kezelésért való fizetést ürügyként használva. Ez a te házassági megállapodásod elképzelése.
Catherine kitárta a hálószobánk ajtaját. Mi ez a kiabálás? A szomszédok hívni fogják a rendőrséget. Felé fordultam. Te is benne vagy ebben, Catherine.
Próbálta megtartani a testtartását. Dererick nem költötte el a kaszinóban vagy a kaszinóban. Eleanor, ő egy üzletbe fektette be. A pénz jön-megy. Ne nevezzük üzletnek, amikor az engedélyem nélkül a nevemre szedett be pénzt.
Dererick elővette a telefonját, figyelmen kívül hagyva minket. Meg fogom ölni a nővéremet. Tárcsázott, és amint felvette, sikítani kezdett.
“Te haszontalan szemét. Már sírtál Eleanorhoz, ugye?” Dühösen rohant le a lépcsőn, kiabálva. Nem követtem azonnal. Fent maradtam, hallgattam, ahogy kinyitja az ajtót.
10 perccel később visszatért, és Lucy-t, aki a sarkon lakott, a karjánál fogva húzta.
“Mondd az arcába. Mondd meg neki, hogy te is vágtál egy vágást,” kiáltotta, és a nappali közepébe nyomta. Lassan lementem a lépcsőn. Catherine hálóingben volt, megdöbbentve a botrányon.
“Hagyd abba, Derek,” könyörgött az anyja. Lucy, sarokba szorítva és belefáradva abba, hogy ő legyen a bokszzsák, megfordult, és a testvére arcába ordított.
“Ne kenj rám a felelősséget. Belerángattál a New Hampshire-i földcsalásba. Azt mondtad, Eleanor csukott szemmel fog jelelni. 15 000 dollárt adtál, hogy fedezzem a lyukamat, mert féltél, hogy Mark rájön, és tönkreteszi a tökéletes család képét.
Elég gyorsan haladtál ahhoz, hogy eltüntetd a saját nyomaidat. Vágott vissza, nyakában lévő erek kidudorodtak. Persze, hogy megtartottam, de a maradék 10 000 dollárt megtartottad. És most, hogy a fejlesztő visszaköveteli a pénzét, rám akarod kenni a holttestet.
Leértem a lépcső alját. Mindhárman elhallgattak, amikor megláttak engem. A légkör annyira feszült és nyomorult volt, hogy sajnáltam őt.
Egymást ölték, és áthárították a felelősséget. De amikor megláttak, újra egyesültek, mint az áttörhetetlen blokk, akik voltak. Catherine volt az első, aki megváltoztatta a hangnemét.
Eleanor, drágám, ülj le. Ezek testvéri viták rosszul sikerült üzleti ügyekről. Leültem a bőrkanapéra. Tökéletesen hallottalak fentről. A tekintetemet a férjemre szegeztem.
15 000 dollárt adtál Lucynak abból a 125 ezer dollárból, amit Arthurtól kicsikartál. Lucy bólintott, sírva. Igen. És a másik 10 000 dollár? Dererick a karosszék támlájának dőlt. Kifújja a levegőt.
Néhány ki nem fizetett hitelkártya-számlát kellett fizetnem, és fizetnem kellett egy beszállítónak. Milyen számlák? A kiadásaimat. Elővettem a bankszámlakivonatot a fiókunk pecsétjével a táskámból.
Az Ön kiadásai és megtakarításaink. Hét hónap alatt 30 000 dollárt húztál le a közös számlánkról, anélkül, hogy szóltál volna nekem. Catherine elfojtott egy sóhajt. Megérintetted a házassági megtakarításokat?
Dererick kapálózott. Társtulajdonos vagyok. Én tudom működtetni azt a számlát. Igen, jogilag megteheted, engedtem meg rezzenéstelenül. De etikailag kiraboltad a feleségedet, hogy eltitkolj egy ingatlankatasztrófát, amit a háta mögött okoztak.
Aztán az örökölt vagyonát használtad fel, hogy tovább áss, meg minden. Úgy öltöztetted fel, mintha az orvosi kezeléseim kifizetésére lenne. Catherine ismét közbelépett, és felvette a matriarchális “Megjavítom ezt a pózt”.
Nézd, Eleanor, megértem a frusztrációdat. Dererick elrontotta. De a férfiak, tudod, túl nagy bajba keverednek, hogy több pénzt keressenek a családnak. Kész. Add el a telket, fizesd ki az adósságokat, és hagyd a múltat a múltban.
Házaspár vagytok. Pislogás nélkül bámultam őt. Vagyis ha a zónázási rendszer működött volna, és Dererick meg Lucy meggazdagodtak volna, egy fillért sem szóltál volna nekem.
De mivel csődbe ment, el kell adnom apám örökségét, hogy megmentsem a bőrét. Catherine fuldoklott. A családok azért vannak, hogy támogassák egymást a nehéz időkben. A támogatás más, mint a csalás.
A nappaliban lévő nagypapaóra este 10-et ütött. Csend lett. Megnéztem azt a három embert, akiket 9 évig a legközelebbi körömnek tartottam. A föld nem eladó.






