Az a föld külön vagyontárgy, a szüleim ajándéka. Nem egyeztem bele, hogy eladjam. Nem írtam alá veled semmilyen foglalószerződést, és nem adtam Dereknek meghatalmazást sem, hogy tárgyaljon az én nevemben.
A férfi csendben ült, magába szívva az ütést. Szóval, semmit sem tudsz a 25 000 dollárról? Egészen 3 perccel ezelőttig nem is tudtam a létezéséről, és még kevésbé, hogy a pénz Dererick birtokában van.
Arthur dühében elpirult. A francba, Dererick. Nagyon átvert velem. Megőriztem a professzionális hangnemet. Követelned kell azt az előleget közvetlenül tőle, hogy megvédjem téged és magamat is.
Ha egyetértesz, most azonnal küldök neked egy e-mailt, amelyben írásos nyomot hagyok arról, hogy ez a tranzakció semmis. Elővettem a telefonomat, elkértem az e-mail címét, és írtam egy hivatalos üzenetet. Én, Eleanor, vezetéknév, a bejegyzett ingatlan tulajdonosa a címen, megerősítem, hogy nem engedélyeztem az eladást.
Nem írtam alá veled semmilyen szerződést, és nem engedélyeztem Dereket, hogy pénzt fogadjon az én nevemben. Bármilyen tárgyaláshoz az ingatlannal kapcsolatban személyes aláírásom szükséges. Arthur telefonja rezgett az üvegasztalon.
Elolvasta, és felhorkant. 30 éve vagyok ebben a szakmában, és úgy játszottak, mint egy újoncot. Bíztam benne, mert olyan biztosnak tűnt. Mit mondott pontosan, hogy ennyire biztos vagy az aláírásomban?
Arthur sóhajtott. Azt mondta, csak haboztál az áron, hogy mindig túlgondolod a dolgokat, de amint beültet az autóba a tulajdoni irodánál, minden gond nélkül aláírod. Amint beültetett az autóba, minden gond nélkül aláírtad.
A férjem fejében a szabad akaratom nem volt más, mint egy idegesítő bürokratikus formalitás. Már elvette a pénzt, elkötelezte a dátumot, fénymásolatokat adott az okirataimról, majd bármilyen eszközzel meg akart győzni. Arthur felállt, begombolta a kabátját.
Szeretnéd, hogy továbbítsam neked a képernyőképeket és az aláírt nyugtát? Bólintottam. Igen, kérem. Hasznos lesz számomra, ha megvan a teljes fájl. Amikor elérte az ajtót, visszafordult.
Eleanor, 25 000 dollár nem pénz. És majdnem 3 hete elküldtem neki. 3 hét. Pontosan akkor kezdett zavarni az ágyból áradó szag, és próbáltam utánanézni.
Köszönöm az információt, Arthur. Amikor egyedül maradtam, nem fogytam el. Az asztalnak dőltem. A düh, amelyet egy udvariasság és sokk gát mögé rejtett, kezdett túláradni.
Hogy merészeli pénzt elfogadni az én ingatlanommal? De ha a termékenységi kezelését fizették, miért rejtegetik így? Miért a sürgősség, Dererick pánika miatt, hogy felfedezem a papírokat?
És mindenekelőtt, hol volt az a 25 000 dollár? A családi vacsorán Dererick azt mondta, nem akar nyomást gyakorolni rám. Lucy alig tudta felvenni a szemét a tányérjáról. Most már értettem, hogy nem próbálnak meggyőzni, hogy eladjam.
Egy mentőtervet hajtottak végre, amelyben már megfojtottak. A délutánt az irodában töltöttem automata üzemmódban. Hazafelé megálltam a boltban, hogy vegyek Clementine-t, mintha egy átlagos nap lenne.
Catherine a nappaliban nézett valóságshow-t.
“Mozgalmas nap, drágám,” kérdezte.
“A szokásos, Catherine,” válaszoltam. Fogalma sem volt róla, hogy épp most találkoztam azzal a férfival, akit 25 000 dollárral csaltak ki a nevemen. Felmentem a szobámba.
A rothadás szaga alig volt érezhető az ágy előtt, de tudtam, hogy ott van. Ki kellett derítenem, milyen sürgős adósság fojtogatja Dereket, mert egy férj, aki engedély nélkül veszi el a foglalót, nem csak úgy úgy csinálja, hogy egy drága klinikát fizessen. Volt még valami.
Másnap reggel már fél órája nem voltam az irodában, amikor Lucy üzenetet kapott. Eleanor, van egy szabad perced délben? Egyedül kell beszélnem veled.
A képernyőt bámultam, mielőtt gépelni kezdtem. Mondd el, miről van szó. Telefonon is tudok, kérem. Egy 10 perces kávé. Én egy lánckávézót választottam néhány utcányira arrébb, hogy elkerüljem a kollégákat összefutódni.
Lucy 12:15-kor érkezett. Nem viselt sminket. A haja rendezetlen kontyba volt kötve, és sötét karikák jelentek meg a szeme alatt. Leült, és anélkül, hogy kávét rendelt volna, kibökte: “Ne add el a földet.”
Rámeresztettem egy pillantással. Miért? Harapdálta az ajkát. Mert az a pénz nem arra megy, hogy bármilyen klinikára menjek, ahogy anyám mondta. Nem rezzentem össze. Arthur után a legrosszabbra készültem.
Mire való akkor? Lucy a remegő kezeire nézett a faasztalon. Kb. 9 hónappal ezelőtt Derek meggyőzött, hogy fektessek be egy vidéki földbe New Hampshire állam északi részén.
Azt mondták, hogy jóváhagynak egy új övezeti tervet, hogy átalakítják a területet egy autópálya-bővítés érdekében, és mi nagy hasznot keresünk. Az érték megháromszorozódott. Mennyi pénzt tettél bele?
Eleinte letettem a megtakarításaimat, kb. 15 000 dollárt. Aztán személyi kölcsönöket kellett felvennem. Kitől? Egy gyors készpénzes hitelezőtől, az egyik online. Részben Derek egyik partnerétől.
A történet klasszikus katasztrófa volt az ingatlanbuborék és a kapzsiság között. A közvetítő egy fantáziát adott nekik. Az indozónázást határozatlan időre elhalasztották. A vidéki földek értéke drasztikusan csökkent.
Ha most el akarják adni, szörnyű veszteségeket kellene elszenvedniük, de Lucy ragadozó kölcsöneinek törlesztőrészletei havonta esedékesek voltak.
“És Mark tud erről bármit is?”
Kérdeztem, utalva a férjére. Megrázta a fejét.
“Nem, ha megtudja, megöl. Konzervatív, a pénzzel kapcsolatban, utálja az ilyesmit. Azt hittem, pár hónap múlva biztos lesz a váltás, és meg tudom lepni.






