Dererick feje hirtelen felkapta. Miért akarod kinyitni? Kinézve az alap hihetetlenül nehéz, tele van téli takarókkal. Óriási macera mindent kivenni.
Ha akarod, hívhatunk valakit. Túlzásba viszed, mondtam neki. Csak egy szag. Ne rágódj rajta. Úgysem érzek semmit. Nevettem. Mi van, ha már hozzászoktál?
Mondom, nincs ott semmi, mondta olyan gyorsan, hogy ez kirázott a hideg. Soha korábban nem tűnt gyanúsnak a reakciói számomra. De ez volt az első alkalom, hogy láttam, hogy Derricket nem csak a takarítás iránti megszállottságom zavarja.
Úgy nézett ki, mint egy férfi, aki megpróbál blokkolni egy akciót, mielőtt az megtörtént volna. Nem erőltettem tovább. Két nappal később, egy vasárnap reggel megpróbáltam átcsúsztatni a mikroszálas felmosót az ágy alja és a padló közötti kis résen.
Guggoltam a telefonom zseblámpájával, amikor Dererick kilépett a fürdőszobából. Gyorsan odalépett hozzám, és elkapta a felmosót. Engedd el. Megcsinálom.
Felálltam. Miért ragadtad meg így? Szóval a hátad nem fáj. 9 éve felmosom a padlót, és ma a hátam miatt aggódsz. Egy pillanatra habozott, majd mosolygott.
Jobb későn, mint soha. Könnyedén mondta, de én nem viszonoztam a mosolyt. Aznap este elkezdtem más szemmel figyelni a szobát. Nem akartam kémkedni a férjem után, de úgy éreztem, van egy kirakós darab, amit láttam, de nem raktam össze.
Aztán rájöttem, hogy mostanában Catherine feljön a harmadik emeletre, ahol a hálószobánk sok volt. Korábban szinte sosem jött fel, csak hogy vasalt ruhákat hozzon nekünk, de az a két hét alatt, amikor hazaértünk a munkából, kétszer is üveget találtam az ajtón, pedig egyértelműen emlékeztem, hogy becsuktam.
Megkérdeztem az anyósomtól: “Bementél a szobánkba?” Catherine, miközben zöldségeket aprított a konyhában, rezzenéstelenül válaszolt. Felmentem, hogy elővegyem az egyik Dererick kabátját, hogy megmossam.
Nem gyanakodtam rá azonnal, de két nappal később történt valami más. Korán jöttem ki egy megbeszélésről, és délután 4-kor értem haza, majdnem 2 órával korábban a szokásosnál. Ahogy felmentem a harmadik emeletre, láttam, hogy Lucy kijön a hálószobámból.
Egy összekötött fekete szemeteszsákot tartott a kezében. Mindketten megdermedtünk. Mit csináltál a szobámban? Kérdeztem. Lucy többször pislogott. Uh, felmentem ollót keresni.
Olló? Igen. Anya nem tudta, hol vannak a konyhai darabok, és el kellett vágnia egy kis madzagot. Ránéztem a táskára, amit tartott. És mi van benne?
Lucy azonnal elrejtette a háta mögött. Csak valami véletlenszerű szemét. Ekkor csörgött a telefonja. A képernyőre nézett, és sietve mondta: “A fenébe, el kell mennem a lányomért az iskolából.
Nagyon késésben vagyok. Mennem kell.” Elsiklott mellettem, szinte futva lefelé a lépcsőn. Bementem a hálószobába. Az olló még mindig ott volt a fésülködőasztalon, pont ott, ahol mindig hagytam őket.
Felvettem a gyűléseket, és végigfutott a hideg a gerincemen. Ha nem ollóért jött be, akkor miért jött volna? Aznap este megpróbáltam megkérdezni Dereket. Lucy ma bejött.
Igen, általában így van. Összefutottam vele, ahogy kilépett a hálószobánkból. Dererick egy észrevehetetlen pillanatra abbahagyta a rágást. És mit keresett ott bent? Azt mondta, ollót keresett.
Dererick mosolygott. Na, tessék. De az olló még mindig a fésülködőasztalon volt. Rám meredt. Most a nővérem után nyomoztok? A védekező hangneme idegesített. Csak furcsának találtam.
Ez az ő gyerekkori otthona. Feltételezem, anyád kért tőle valamit. Túlgondolod a dolgokat. Katalin az asztal másik végéről közbelépett. Lucy egész életében birtokolta a kulcsokat ehhez a házhoz.
Testvérek között nem kellene tojáshéjon járni. Ránéztem. Nem mondtam semmi rosszat, Catherine. Csak tisztázom. A hangulat hűvösödött. Nem tettem fel több kérdést.
De attól a naptól kezdve tudtam, hogy a szag nem egyszerű higiéniai probléma. Még azt is gondoltam, hogy Derericknek lehet viszonya, de nem stimmelődött. Nem volt olcsó parfüm illata.
Nincsenek hosszú szőrszálak, nincsenek rúzsfoltok. Ez az illat valami régóta rejtőzött dolog volt, lassan rothadásban. Három nappal később Dererick azt mondta, hogy Chicagóba megy egy 4 napos konferenciára.
Az éjszaka, mielőtt elindult, miközben összepakolta a bőröndjét, rám nézett, és figyelmeztetett: “Amíg távol vagyok, pihenj. Ne mozgasd el az ágyat, és ne húzz ki dolgokat a tároló alapjából. Tönkreteszed a hátad.”
Épp egy inget hajtogtogattam, és a kezem megállt. Soha nem mondtam neki, hogy áthelyezem az ágyat, amíg távol van. Felnéztem.
Jobban az ágy miatt vagy a hátam miatt aggódsz? Dererick mosolygott, és becipzározta a táskáját. Aggódom érted. Visszamosolyogtam, de belül már döntést hoztam.
Másnap reggel láttam, ahogy Dererick Uberje elindul. Felnéztem a harmadik emeletre. Kilenc év házasság után először szándékosan akartam engedetlenkedni a férjemnek.
Néhány órával később Catherine készült, hogy meglátogassa a nővérét a külvárosban.
“Elanor, találd ki magadnak az ebédet. Csak késő délután érek vissza,” kiáltotta a lépcső alján.
“Rendben, jó szórakozást.”
Hallottam, hogy a nehéz bejárati ajtó csapódik, mozdulatlanul álltam a konyhában egy percig, mielőtt felmentem az emeletre. Minden lépés gyorsította a szívverésemet. Nem tudtam, mit várok.
Talán egy elpusztult rágcsáló, talán még több Catherine gyógynövénye, vagy talán semmi. És nevettem magamon, hogy ennyire paranoiás vagyok. Bementem a szobába, és bezártam az ajtót.






