Később, ha megszületik a baba, vehetsz nagyobb lakást is, ha akarod. Lucyra pillantottam. Fejét lehajtva, morzsákat tologatott az asztalterítőn.
Megkérdeztem: “Ha eladom, hová tegyük azt a pénzt?” Catherine egy pillanatra sem habozott. A vagyont a számlámon tartom. Már öreg vagyok. Nem fogom elkölteni.
Én intézem helyetted, és amikor szükséged van rá a klinikára, visszavonjuk. Majdnem az arcába nevettem. Egy külön házasság előtti vagyontárgy, amit a szüleim és az egész családom ajándékozott, és egy prime bordát javasoltak, hogy adjam el, hogy az anyósom megtarthassa a pénzt.
Derek végül megszólalt. Nem akarok semmire kényszeríteni. Felé fordultam. Folytatta a legmeggyőzőbb és legmelegebb hangon. De anyámnak mélyen belül van benne igazsága.
A biológiai óra könyörtelen. Ha tovább kételkedünk, mire igazán akarjuk, lehetetlenné válik. Ha nem nyitottam volna ki azt a hidraulikus ágyat, ezek a szavak átkerülték volna a védelmemet, és tönkretettek volna.
Kész lettem volna eladni a lelkem, hogy gyermekem legyen, azt gondolva, hogy így Catherine békén hagy, és Dererick boldog lesz. De most már tudtam, hogy az a férfi, aki együttérző szemekkel nézett rám, és a biológiai óráról beszélt, már 4 éve titkolja a meddőségét.
Ha eladom a földet, rendben van, ha anyád tartja a pénzt? Megkérdeztem tőle. Dererick néhány másodpercig nézett rám. Nekem megfelel. Anyám nem idegen.
Az nem egy idegen, aki hamu ízű volt. Letettem a szalvétámat. El kell gondolkodnom rajta. Catherine a torkára vetette magát. Gondolkodj el rajta, meddig? Mosolyogtam anélkül, hogy megmutattam a fogaim.
Ez egy 250 000 dolláros ingatlan, Catherine. Szükségem van egy kis időre, hogy meditáljak rajta. A nemtetszése nyilvánvaló volt, de Dererick a jó rendőrként lépett közbe. Anya, hagyd békén. Ez az ő eszköze.
Joga van átgondolni. Bárki azt gondolta volna, hogy engem véd, de ismerve őt, tudtam, hogy ez csak a sárgarépa és a bot taktika. Nem sokkal később felmentem a szobámba.
10 perccel később Dererick állt be. Leült mellém a fésülködőasztalnál, és hátulról átölelt. Ne hidd, hogy anyám aranyásó. Tükörbe néztem rá.
Nem mondtam, hogy az. Tudom, hogy a rajtaütés felzaklatott. Nem válaszoltam. Az állát a vállamra hajtotta. Csak azt akarom, hogy igazi családot építsünk.
A tükörképünket bámultam. Évekkel ezelőtt az az ölelés és az a mondat elég lett volna ahhoz, hogy megadjam magam. De azon az éjszakán csak a teste alatt rejtőző tettem fénymásolatait láttam a fejemben.
Nem tudtam, milyen családot akar építeni az én pénzemből, és milyen hatalmas pénzt akar kiszabadítani. A vacsora leghátborzongatóbb része az volt, amikor rájött, nem a matriarcha spontán javaslata volt. Hárman gyakorolták a szerepeiket.
Csak a préda voltam, akit meghívtak a lakomára, hogy aláírjam a csekket. Két nappal később az irodámban voltam, számlákat néztem át, amikor megszólalt a belső vonal. A recepciós volt az.
Eleanor, van egy úriember lent, Arthur néven. Azt mondja, hogy beszélnie kell veled egy ügyben a férjeddel kapcsolatban. Arthur, a név a postiton. Küldd fel. Rendeltem, miközben a szívem 1000 méter/órás sebességgel vert.
Az a férfi, aki belépett az üvegtárgyalóba, közel 60 éves volt, meleg hajú, szép öltönyt viselt nyakkendő nélkül. Felállt, hogy üdvözöljön. Eleanor, ugye? Arthur vagyok. Öröm volt.
Kérem, foglaljon helyet. Nem tartott egy percig sem, hogy egyenesen a lényegre térjen. Nézd, ingatlanfejlesztő vagyok. Már üzleteltem a férjeddel korábban. A környéken voltam, és úgy döntöttem, odamegyek, hogy megkérdezzem: “Tudod, melyik napon megyünk a tulajdoni irodához?”
Derek azt mondta, hogy a papírokat 22-e előtt véglegesítjük. Minden szótagot meghallgattam, de kérdeztem, tudatlanságot sejtve. A papírmunkát mihez? Arthur mosolya azonnal eltűnt. a ti westoni csapatotoknak.
Derek mondta, hogy már megegyeztetek az eladásban. Hideg futott végig a gerincemen. Megőriztem a nyugalmamat. Arthur, soha nem adtam beleegyezésemet annak a csomagnak az eladásához.
A férfi elsápadt. Komolyan mondod? Nincs kedvem viccelődni. A pénz már elmozdult. Gyorsan elővette a telefonját, de Dererick megmutatta. Nézd.
Kinyújtotta a képernyőt, amely egy üzenetváltást mutatott. Láttam a férjem üzeneteit. A feleségemmel benne vagyunk. Az ár nekünk megfelel. Utalj át nekem a 125 ezer dolláros foglalót, hogy lezárjam az eladást.
És 22-e előtt elviszem a közjegyzőhöz aláírásra. Az ujjaim hegyei jéghideg lettek. Arthur egy másik fotót nyitott a galériájában. Ez egy privát, kézzel írt nyugta volt, aláírva.
25 000 dollár összeget kaptam előlegként az ingatlan megvásárlásához. Az alul Dererick aláírása volt. Az enyém sehol sem volt.
“Már átutaltad a 25 000 dollárt?”
Kérdeztem. Dühösen bólintott.
“Két részletben, az egyik 15 000 dollárért, a másik 10 000 dollárért. Azt mondta, sürgősen szükségetek van likviditásra egy családi ügy miatt. Bíztam benne. Egyenesen a szemébe néztem.
És te adtad neki azt a pénzt anélkül, hogy láttad volna az eredeti tulajdoni okiratot?” Derek küldött egy beszkennelt fényképet. Azt mondta, hogy az eredetieket a szüleid házában egy széfben tartottad, mert a várossal egyeztettél engedélyeket.
Természetesen ezért volt a fénymásolat az ágy alatt, hogy hitelességet adjon a csalásnak. Mély levegőt vettem. Arthur, szeretném teljesen világos lenni, hogy ne legyenek jogi félreértések.






