“A feleséged nagyon bátor volt.”
Megráztam a fejem.
“Félt.”
“Igen.”
Kaya rám nézett.
“A bátorság nem a félelem hiánya.”
Becsuktam a szemem.
Egy pillanatra szinte hallottam Sarah nevetését.
Ekkor Levi kiáltotta a gerincről.
“LOVASOK!”
Kaya azonnal talpra állt.
Visszatoltam a dokumentumokat a hengerbe.
A tisztás túloldalán Silas Webb jelent meg lóháton.
Három férfi lovagolt mögötte.
Megtalált minket.
És most mosolygott.
“Jacob Mercer!”
Hangja átszállt a romokon át.
“Megtaláltad, amit a feleséged hagyott maga után?”
A vérem megfagyott.
Webb tudta.
Tudta, ki is valójában Sarah.
És úgyis ellopta a farmomat.
8. fejezet: Az ember, aki mindent ellopott
A Crow’s Gate hamvai között álltam, egyik kezemben vashengerrel, a másikban puskával.
Silas Webb leszállt.
Finom fekete csizmája belesüllyedt a koromba.
Majdnem szeretettel körbenézett a romok között.
“Tizenöt éve,” mondta. “Tizenöt éve próbálom megtalálni azt a dobozt.”
Ránéztem.
“Tudtad, hogy Sarah Hartwell.”
Mosolygott.
“Gyanítottam, amikor láttam őt Új-Mexikóban. Aztán összehasonlítottam a kézírását néhány régi mérő papírral.”
“Ő volt a feleségem.”
“Igen.”
“A gyermekem anyja.”
“Igen.”
“És te tönkretetted a családunkat.”
Webb sóhajtott.
“Üzlet, Mercer.”
Valami vad emelkedést éreztem a mellkasomban.
“Üzlet?”
A henger felé intett.
“Fogalmad sincs, mennyi ezüst van azok alatt a dombok alatt? Elég ahhoz, hogy vasutat építsek. Vegyél bírókat. Hívd meg a kormányzókat.”
“Föld, ami nem a tiéd.”
“A föld azé kell, aki képes megtartani.”
Kaya mellé lépett.
“Ezt mondják mindig a tolvajok.”
Webb mosolya eltűnt.
“Tegnap kellett volna meghalnod.”
Felemelte a revolverét.
“Ezt gyakran hallom.”
Webb egyik embere elmozdította a puskáját.
Levi kilépett egy fa mögül.
“Ne.”
A lovas megfordult.
“Levi?”
“Tedd le.”
Webb a fiatalemberre meredt.
“Nos. Még egy áruló.”
Levi kezei remegtek.
De a puskája stabilan tartotta.
Webb nevetett.
“Azt hiszed, ezek az emberek megvédenek majd azután, amit tettél?”
Levi nyelt egyet.
“Nem.”
“Akkor miért segítesz nekik?”
“Mert valakinek meg kellett volna állítania.”
Egy pillanatra senki sem mozdult.
Aztán Webb újra rám nézett.
“Add ide a hengert, Mercer. Tízezer dollárt fizetek neked.”
Majdnem nevettem.
“Tegnap ezer volt.”
“Ma tudom, hogy megtaláltad, amire szükségem van.”
“Mennyit ér a fiam biztonsága?”
Webb arca megkeményedett.
“Ne tesztelj.”
Előreléptem.
“Elvetted a ranchomat. Tudtad a feleségem titkát. Te nézted, ahogy meghal, miközben én mindent eladtam, hogy megmentsem őt.”
“A betegsége szerencsétlen volt.”
Felemeltem a puskát.
“Sajnálatos?”
Webb szeme a hordóra villant.
“Vigyázz.”
Ezerszer képzeltem el, hogy megölöm őt a bíróság óta.
Néha a mezít kézzel.
Néha azzal a puskával, amit nálam tartottam.
De ott állva, a hideg szemébe nézve, megértettem valamit.
Ha megölném, a társai még mindig birtokolnák a lopott tulajdonaikat.
A bírója még mindig a padon ülne.
A seriffje továbbra is viselne jelvényt.
És Sam semmit sem örökölhet, csak egy apa gyilkos hírnevét.
Sarah tizenöt évet töltött a bizonyítékok védelmével.
Nem rontanám el a munkáját egyetlen bosszúpillanatért.
“Nem foglak lelőni, Webb.”
Mosolygott.
“Okos ember.”
“Hacsak nem kényszerítesz.”
A mosoly elhalványult.
Kayahoz fordultam.
“Vidd el a feljegyzéseket.”
Élesen nézett rám.
Folytattam.
“Vidd őket Reddingbe. Webbet itt tartom.”
“Nem.”
“Kaya—”
“Együtt fejezzük be.”
Webb hirtelen előhúzta a pisztolyát.
A lövés átrepedt a tisztáson.
Oldalra vetettem magam.
A golyó eltalálta a vashengert, szikrákat szórva.
Kaya elnyitott.
Webb megbotlott, ahogy a golyó átszakította a vállát.
A pisztolya a hamuba esett.
Az egyik lovasa felemelte a sörétes puskát.
Levi lőtt először.
A lovas megsérülve esett le a nyeregéből.
Egy másik férfi meggurította a lovát és elmenekült.
A harmadik elejtette a puskáját.
Minden másodpercek alatt történt.
Aztán csend tért vissza.
Webb térden feküdt, szorosan markolta a vérző vállát.
Lassan közeledtem hozzá.
A szeme gyűlölettől égett.
“Azt hiszed, vége van ennek?”
Lenéztem rá.
“Nem.”
Megragadtam a pisztolyát, és félredobtam.
“Végre kezdődik.”
Megkötöztük Webb kezét, és rögzítettük a sebesült lovas fegyverét.
Aztán Levi segített elhozni a foglyokat a városba.
Mire elértük az irattárt, már tömeg gyűlt össze.
A kunyhótűzről szóló hír terjedt.
Ugyanígy Webb állítása is, miszerint elraboltam egy apacs nőt és értékes dokumentumokat loptam.
Gage seriff a bíróság lépcsője mellett állt.
Mellette Bellamy bíró állt.
Mindketten dühösen néztek.
“Mercer!” kiáltotta a seriff. “Letartóztatva vagytok!”
Megálltam.
“Miért?”
“Gyújtogatás. Támadás. Lopás.”
Rápillantottam a véres kötésre Webb vállán.
“Érdekes.”
Gage bilincssel közeledett.
Aztán egy hang szólt meg mögötte.
“Állj meg, seriff.”
Egy magas, ősz hajú férfi lépett ki az irattárból.
Bőrtokot hordott és egyszerű sötét kabátot viselt.
Két fegyveres férfi állt mellette.
“Thomas Redding,” mutatkozott be. “Általános Földhivatal.”
Bólintott a mellette ülő idősebb fegyveres férfi felé.
“Benjamin Cross amerikai marsallhelyettes.”
Gage seriff megmerevedett.
Redding a vashengerre nézett Kaya kezében.
“Ez az anyag, ami Marcus Yates nyomozásához kapcsolódik?”
“Az,” mondtam.
“Akkor hozd be.”
Bellamy bíró lépett előre.
“Ezek az emberek bűnözők.”
Redding tanulmányozta őt.
“Akkor azt javaslom, készítse elő a bizonyítékát, bíró.”
Az öregember nyugodt hangja átvágott a növekvő tömegen.
“És azt javaslom, tedd meg gyorsan.”
Az irodában a lemezeket egy nagy fa asztalra terítettük.
Redding egyenként vizsgálta meg őket.
Az arckifejezése megváltozott.
Első kíváncsiság.
Aztán meglepetés.
Aztán valami közeli horror.
Az eredeti felmérési térképeket összehasonlította a területi könyvekkel.
Megnézte a dátumokat.






